Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)
3. Az ősi ártéri gazdálkodás és a feudális kor vízimunkálatai — a Közép-Tisza vidékén - 3.3 A török hódoltság kora (XVI—XVIII. század)
Az egyéb vízhasználatok és vízi építkezések közül első helyen a malmokat, valamint a hajózást kell megemlítenünk. Sőt itt említhetnénk a hídépítést is, mert a korból származó — bár többek által vitatott — adatok szerint valamennyi a magyar molnárok (malomépítők, faragómolnárok) tevékenységével hozható kapcsolatba. Bár erre vonatkozó adataink különösen hézagosak, valószínű, hogy nemcsak a korábbi malmok egy része maradt fenn, hanem — később — újak is épültek. Fennmaradt Szolnok, Túrkeve és Kakát* malma, sőt a terület legnagyobb mezővárosában, Jászberényben nem kevesebb, mint öt török kori malomról tudunk. Sőt az is ismeretes, hogy közülük a „basa malma" (1594-ben) 260 köböl.** Hozmán bég malma pedig 300 köböl (vagyis ~ 159 tonna) évi jövedelmet hozott. Útleírásában Evlia Cselebi is lépten-nyomon megemlíti, sőt magasztalja a magyar malmokat, a magyar molnárok remekeit — legyenek azok hajómalmok, vagy gátas malmok. Működésük mindkét fél érdeke volt, ezért volt olyan is, amelyet magyar és török közösen használt. Másokat, megállapodás szerint, kölcsönösen megkíméltek, mint pl. a területünkkel határos peremvidéken a török kézben levő egri malmot és „cserébe" a „nyolc bokorkőre járó" ónodi magyar nagymalmot. Már csak azért is elfogadható mindaz, amit a kor malomépítéséről hiányos adatainkból is megállapíthatunk, mert a magyar molnárok híd- és hajóhídépítő tevékenységének első jelentősebb ismert emlékei éppen ebből a korból valók. Nemcsak első folyami állóhídunkat építették magyar mesteremberek, a debreceni molnárok és ácsok, hanem több dunai hadi-híd építésénél is találkozunk magyar molnárokkal. A kor egész gazdasági életéhez hasonlóan a malomipar mélypontja is a XVII—XVIII. század fordulója volt s mintegy 1670—1711-ig tartott. A malomiparra vonatkozó adatok közvetve a szántóföldi termelés újjáéledését is bizonyítják a XVI—XVII. század fordulóján. Valószínű, hogy a török által meghonosított új kultúra a rizs nemcsak a délvidéken terjedt el, hanem termelesének határai, mint arról az egri „rizskásamalomról" szóló adatok tanúskodnak, Heves megyéig nyúltak. Ezen és a területünkön mindmáig jelentős dohánykertészeten és dinnyetermelésen kívül azután más török kori vívmányról nem is igen számolhatunk be. (Az utóbbi, a XVIII. századi térképek tanúsága szerint, a korábbi ártéri kertészkedést szorította ki a helyéről.) A török mezőgazdálkodásra jellemzőként ismert zöldséges kerteknek, gyümölcsösöknek, méheseknek, melyek pedig a kor hazai gazdálkodásában általában is szerepet játszattak, a Körös—Berettyó völgyét kivéve, a területünkre vonatkozó török kori adatokban viszonylag kevés nyomát találjuk.*** A kor malomépítéséről annak negatív hatása is tanúskodik. Huszár Mátyásnak, területünk egyik legjobb ismerőjének véleménye szerint a XVII—XVIII. sz. zavaros viszonyai között a Körös—Berettyó völgyében engedély és a közérdek tekintetbevétele nélkül épített gátas malmok elszaporodásának a rovására írható a terület mocsárvilágának elhatalmasodása, számos korábban lakható és lakott település víz alá kerülése. A terület gazdasági hanyatlásával kölcsönhatásban a vízrajzi viszonyok korábbi helyzetének megváltozására, egyensúlyának megbomlására következtethetünk abból is, hogy területünk számos korábbi településének (T. Nana, Fokorú, Feketeváros, stb.) pusztulásával egyidejűleg a Szolnok—Törökszentmiklós és Füred—Poroszló közti területen a korábban forgalmas révek * Kakát a XVII. sz.-ban pusztult el; utóbb nagyhatárú puszta Bánhalma és Kenderes között. Malmának érdekessége volt, hogy — mint Györffy I. írja — kerekei, a Tisza és a Hortobágy—Berettyó áradásaitól függően, két irányban is járhattak. ** 1 köböl = 6,8ó m 3 = cv) 53,5 q. *** Csak a defterekben szerepel mint természetbeni, vagy pénzzel megváltható szolgáltatás, sokféle zöldség és gyümölcs.
