Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)

3. Az ősi ártéri gazdálkodás és a feudális kor vízimunkálatai — a Közép-Tisza vidékén - 3.4 A vízszabályozások kezdetei és az ártéri gazdálkodás hanyatlása - 3.4.4 Az ősi ártéri gazdálkodás nyomai a terület gazdasági életében

Fényesnek a múlt századeleji Szolnok gazdasági életéről adott, egyrészt talán méltánytalanul kurta, másrészt viszont rendkívül találó és tömör jellemzése a következőképpen hangzik: „lakói ... főképpen fÖldmívelésből, mesterségekből, gyümölccsel, fával, sóval való kereskedésből, a sóháznál napszámoskodásból, teknősbéka és halfogásból élősködnek, mely itt a Tisza apadásakor különösen nagy jövedelmet ad . .. s ámbár a népességhez képest határunk szűk, mégis eléggé vagyonosak ..." E rövid jellemzés mögött sem nehéz felismerni a város kedvező fekvéséből fakadó, közlekedési és kereskedelmi csomópont jelleg „termelési potenciáljának" hatását! Mindezt csak aláhúzza az a tény, hogy a város forgalmas révét az egész országban elsőként váltotta fel az állandó folyami híd (1562), (Mintegy két évszázadon keresztül ez volt az ország egyetlen állandó folyami hídja, s csak akkor épült a két másik állandó Tisza-híd: Tokajnál és Zentánál.) 31. ábra. Tiszai komp a XIX. sz.-ban (Metszet) Nem a Tisza volt a terület egyetlen vízi útja, hanem a kisebb folyókat és ereket is hajózták, ahogy arról egy-egy nevezetesebb esemény kapcsán értesülhetünk. Igy pl. Ottlyk György kuruc ezredesnek még a felszabadító harcokról, az 1685. évi Püspöki melletti ütközetről szóló tudósításban olvashatjuk a Tinóka-érrel kapcsolatban, hogy „akik hajón janicsárok közeledni kezdtek, azokat baltákkal és csákányokkal visszaverettem és vízbe hányattam." Ugyancsak egy rendkívüli, de már békés esemény kapcsán értesülünk a Zagyván folyó vízi szállításról: 1739-ben a Tisza-híd újjáépítéséhez szükséges faanyagot úsztatták le a mátraverebélyí kincstári erdőből. De nemcsak a vízfolyások és erek szolgáltak víziútként, hanem az egész ártér: olyan hajózási térképeink vannak, amelyek a rendes folyami hajóút mellett külön feltüntetik a mélyebb laposok feletti, rövidebb árvízi hajóutakat is.* * A folyókanyarulatok ívét levágó árvízi hajóutakat „által járó"-nak, „által vonyó"-nak nevezett árkokkal (átvágásokkal) gyakran állandósították is, mint pl. T. Roff alatt. (Ebből lett az ún. „Vásárhelyi-féle terv" 72/1. sz. átmetszése.)