Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)
3. A Balaton a középkorban (A népvándorlástól a török hódoltság végéig)
Az oklevelek említett vízrajzi vonatkozású adatai sok mindent megmagyaráznak, ami a Balaton első térképes ábrázolásain érthetetlennek, vagy furcsának tűnne. Így mindjárt, az említett Lázár-féle térkép esetében is, amelynek értékeit csak századunkban ismerte fel Cholnoky Jenő.* A térkép, a Ptolemaiosi vetület torzítása és tájolásának mintegy 40°-os elforgatása ellenére, meglepő — s csak csillagászati helymeghatározásokkal magyarázható — hűséggel rögzíti az egyes helységek, folyók és hegyek egymáshoz való viszonyát. A Mohács előtti Magyarország egyetlen történeti forrásértékű térképe, s páratlanul gazdag helynévanyaga is nagy helyismerettel rendelkező hazai szerző gondos munkájára vall. Feltételezhető tehát, hogy a Kis-Balatonba és a Zala-völgyébe benyúló Balaton partvonalának és a szigetként ábrázolt Tihanynak az ábrázolásában sincs tévedés. Hiszen a források is egybehangzóan tanúskodnak arról, hogy Tihany ebben az időben vízzel, vagy legalábbis nádas mocsárral körülvett sziget, s éppen ennek köszönhető, hogy nem került török kézre. Azt pedig, hogy Lázár-deák — és nyomában Lazius — a mainak csaknem kétszeresére vette a Balaton szélességét, a somogyi berkek terjedelme és vízborítása indokolja. 5 A Lázár-deák munkája nyomán készült két Lazius-féle térkép, amely sokban egyezik mintájával, láthatóan a hadászatilag legfontosabb információkat rögzíti, s különösen az északi part várainak megközelíthetetlenségét, védhetőségét kívánja hangsúlyozni. Újdonsága, hogy a helyrajzot a bakonyi és a somogyi erdők feltüntetésével egészíti ki. A vízrajz itt még változatlanul hiányos, sőt egy (látszólagos) új hiba is feltűnik, amelyet azután a későbbi ábrázolások, jelentését félreértve, gyakran átvettek. Lazius ugyanis a nagyfontosságú tihany—szántódi révet is feltünteti, a korabeli térképek szokása szerint két DÓrhuzamos vonallal. (Ilyen jelölés még a XVIII. századi térképeken is előfordul pl. Boglár és Fülöp, valamint Fonyód és Badacsony között.) De mert ezt már a fametsző félreértette, a térképről úgy tűnik, mintha Tihany szigete a déli parthoz csatlakozó félsziget lenne. (Az első kiadásban a balatoni halászat kedvesen ügyetlen ábrázolását is láthatjuk.) A sokszor csak kartográfia-történeti érdekességű térképek sorában kevés van, amellyel itt érdemes lenne behatóbban foglalkozni. Feltétlenül figyelmet érdemelnek azonban kimagasló, és csak a XVIII. században ismét elért színvonaluk miatt azok a térképek, amelyeket két olasz hadmérnök: Niccolo és Natale Angelini készített. A pontos helyismeretről, gondos munkáról tanúskodó lapok, bár különböző időkben készültek, s a bemutatott terület és az ábrázolási mód is eltérő (az előbbi mintegy madártávlati ábrázolás, az utóbbi pedig csak a Balaton DNy-i részére szorítkozik), egyaránt rögzítik a tó ekkori széles tükrét, távoli partvonalait, a kis-balatoni nyílt víz méreteit, Fonyód, Szigliget és Tihany sziget voltát. 5 Persze, még a legfurcsább térképek is tükrözik valamilyen módon a valóságot, mint pl. Adrien Sanson girbegurba partvonalú Balatonja, mely nyilvánvalóan szintén a magas vízállásról, s az északi hegyek és a déli dombok közé messze benyúló öblökről árulkodik (1712). A XVIII. század elejétől találkozunk egyre pontosabb és valósághűbb térképekkel, mint A. F. Marsiglinek a tó kettős lefolyását (Sió és Koppány) rögzítő térképvázlata a XVII—XVIII. század fordulójáról, J. Chr. Müller térképe 1708-ból, vagy G. de L'lsle lapja 1717-ből. És talán némi nemzeti büszkeséggel említhetjük meg, hogy az első pontos, mérnöki felvételen alapuló, valósághű térképek a magyar Mattyasovszky Jánostól (1730 k.) és Mikoviny Sámueltől (1732. vázlat) származnak. Hozzájuk képest már alig hozott újat a II. József által elrendelt első „ideiglenes" vízrajzi térképezés alapjául szolgáló Müller Ignác-féle térkép szép balatoni lapja (1769). * Addig ezt a munkát — a német kartográfiatörténészek hatására — nem sokra becsülték. A térkép készítését valószínűleg kezdeményező Mátyás király helyett Habsburg Ferdinánd tiszteletére kiadott térképpel kapcsolatban még a szerző magyar Lázár-deák nevét is igyekeztek háttérbe szorítani. Az irodalomban a térképet a felfedező, s kiadását biztosító J. Cuspianus bécsi professzor, a fametsző Tanstetter, vagy a kiadó Bienewitz Péter, ingolstadti nyomdász nevén emlegették. (így ismerte még Cholnoky is.)
