Dr. Andrásfalvy Bertalan: A Sárköz és a környező Duna menti területek ősi ártéri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt (Vízügyi Történeti Füzetek 6. Budapest, 1973)

3. A halászat. A halászat joga és munkaszervezete. Halászati módok és eszközök

kucska. A vasvázra szerelt zsákos hálót csónakból nyomták rá a sejtett vagy látott halra. Nagyobb nyílt és mély vizeken használták a dobó vagy pendelyhálót, Ez valóban pendelyszerű, kerek háló, melynek külső szélére erősített ólomgolyókkal nehezített peremét a háló közepén keresztül vezetett inakkal lehetett buggyosra összehúzni, miután nagy gyakorlattal úgy dobták el, hogy az a levegőben szétterülve letakarta a vizet és a halakat. A partok bokrai alá húzódó halakat a csónakról a partoldal alá nyomott zsákszerű bukorszákkal fogták: a parton haladó halásztársak botokkal zavarták a mély víz felé a halakat. Holtmedrekben és az élő Dunában alkalmazták a kecéket. ívesen hajlított vagy A-betű szerűen összeerősített és súlyokkal nehezített keretre szerelt hálózsákok, melyeket a víz fenekén húztak. Vízi berónának is nevezték. Többféle emelő hálót is használtak. Ilyen a hajlított vesszőkkel kifeszített négyzet alakú csobbanta. Őszi — 1—iy

2 méter mély — vízben történő hangos leeresztése, csobbantása csalja oda a halakat, néhány másodpercnyi várakozás után már fel kell húzni és tovább kell haladni vele. A csuhé hasonlóan kifeszített háló. Elszűkülő vagy vesszőgátakkal, ún. csuhégáttal mesterségesen elszűkített erekben, fokokban, árkokban használták. A hálót rúd vagy kötél segítségével a parton felállított állványról, góréról kezelték. A háló felett kifeszített vékony cérnaérzőknek nekiütődött az áthaladó hal, ezt észrevette a halász és kiemelte a hálót. A csuhénak, emelő hálónak 8. ábra. Népi halászat: „emécsözés" vagy „csuhézás" (Balogh Ádám Múzeum, Szekszárd)