Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.

9. Az Al-Duna szabályozása (1890—1898)

megfelelően — kereken 1000 m. Csak a jobb part közelében volt egy keskeny teknőszerú mélyedés, amelyen közép- és kisvízáIlások idején -— ha nem is veszély nélkül — de mégis hajózni lehetett. A víz bukása a sziklapadon kisvizek idején a legnagyobb és az itteni esés megközelíti a 200 cm/km-t. A magasabb vízállásnál itt a helyi esés csökken; a duzzasztók felett ugyanis az esés általában annál kisebb, minél magasabb a vízszín, másrészt pedig mert 14 km-rel alább van a Kazán-szoros, s az általa nagyvizek idején okozott duzzasztás idáig visszahat. A hajózási akadály tehát itt kettős volt: egyrészt a mélységhiány, másrészt a nagy esés és az ebből eredő nagy sebesség. A feladat ennek megfelelően a vízmélység növelése és a sebesség csökkentése volt. A 0-víz alatti 2 m-es vízmélységet itt is 60 m széles csatorna kirobbantásával állították elő a sziklapad szélességén túl nyúló mintegy 1000 m hosszúságban. A nagy esésnek hosszabb szakaszra való elosztása céljából itt is párhuzamművet építettek, amely a Porecska patak torkolata felett kezdődik és a GolubinJ9 község feletti szigetig kereken 4 km hosszúságban tart. Ezzel az alacsonyabb szintű vizeket mintegy 400 méterre szorították össze. A párhuzammű korona23. ábra. A Vaskapu-csatorna