Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.
8. A 19. század végi szabályozási munkálatok előzményei
A munka megindítása azonban, részben pénzügyi okokból, de főleg az osztrák kormánnyal folytatott viták miatt ismét elodázódott, bár a napirendről nem került le. 8486 A bécsi Donau-Verein (Duna-Egylet) 1880-ban terjedelmes kiadványban ismertette 70 és az Osztrák Mérnök- és Építész-Egyletben 1881-ben részletes vita tárgyává tette a Vásárhelyi, Meusburger, Wex, Mac Alpin, a nemzetközi vegyes bizottság, valamint a külföldi szakértők által javasolt, illetve módosított terveket. 87 87:1 A vélemények ott is erősen megoszlottak. Voltak akik Vásárhelyi nyomán a hajózó zsilipes megoldás mellett kardoskodtak, mások — a többségben — azonban a nyílt csatornák mellett foglaltak állást. Éppen ezért a magyar kormány 1884-ben — az addigi tervek és bírálatok figyelembevételével — új tervek kidolgozását rendelte el és a munka vezetésével Wallandt Ernő* (15. kép) középítészeti felügyelőt bízta meg. Az általa — több munkatárs közreműködésével — készített terveket a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium műszaki tanácsa 1884 júniusában vitatta meg és ismét csak a nyílt csatornás megoldás mellett döntött azzal az indokolással, hogy ez olcsóbb: csaknem félannyiba kerül, mint a hajózsilipes terv. (A döntés valójában nem annyira a költségmegtakarításon, mint inkább azon múlott, hogy a hadügyminisztérium álláspontja szerint háború esetén a hajózsilipek esetleges felrobbantása az al-dunai közlekedést teljesen megbénítaná.) 88 * Wallandt Ernő (1846—1912) folyamszabályozó mérnök, 1873-tól a vízügyi szolgálat munkatársa, utóbb a Közlekedésügyi Minisztérium Műszaki Tanácsának tagja, majd Dunai Osztályának vezetője. 1883-tól az Al-Duna-szabályozás tervezésének, 1890—1898-ig kivitelezési munkálatainak irányítója. Érdemeinek elismeréséül 1898-ban nemességet nyert s több hazai és külföldi kitüntetésben részesült.
