Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.
7. Az Al-Duna-szabályozás kezdetei — Széchenyi István és Vásárhelyi Pál munkálatai az Al-Dunán
Széchenyinek köszönhető, hogy a Duna-felmérés munkája az Al-Duna esetében mindjárt egybekapcsolódhatott a szabályozási tervek készítésére vonatkozó megbízással — sőt a szabályozás megkezdésével: néhány, a hajózást leginkább gátló szirt eltávolításával, valamint a bal parti vontatóút és közút— a későbbi „Széchenyi-út" építésével. 72 74 Az Al-Duna-felmérés és szabályozás munkája a magyar vízépítés múltjának egyik legemlékezetesebb, s nemcsak a történetírás által feltárt, de költőink — Vörösmarty, Arany, Garay — által is megénekelt fejezete; bár a feladat megoldása terén csak az első lépéseket jelentette, úttörő eredményei minden későbbi munka alapjául szolgáltak. A természeti nehézségek és a kül- és belpolitikai akadályok leküzdéséért, s az önmagában is rendkívüli műszaki és szervezési problémát jelentő feladat megoldásáért kifejtett erőfeszítések valóban egy modern eposzba illő hősiességről és helytállásról tanúskodnak. Míg a korábbi hazai vízi munkálatok gyakran a munka megszervezésének: a munkaerő biztosításának és a munkások ellátásának nehézségein megbuktak — itt Széchenyi és Vásárhelyi akaratereje minden ilyen akadályt leküzdött. Pedig a nehézségek már a felmérésnél kezdődtek. A Dunának ez az addig alig ismert szakasza ugyanis négy •— akkor részben ellenséges — ország határát érintő, jórészt lakatlan és járatlan vad tájon húzódott.* A folyó számos pontja nemcsak vízen volt nehezen megközelíthető, hanem a partok is járhatatlanok voltak. Ilyen körülmények között kellett a katonai szervek által kifejlesztett háromszögelési hálózatot a vízrajzi felvétel 1 :7200 méretarányának megfelelő pontossággal sűríteni és helyesbíteni, a szükséges magassági pontokat elhelyezni, és — Ó-Moldovától Orsováig, majd Turnu-Severinig — beszintezni, a partvonalat felmérni és a vízmércéket felállítani. Legfőképpen pedig — hajózási térképről lévén szó! — a meder hossz- és keresztszelvényeit felvenni: a hajózási akadályokat jelentő egyes sziklapadok helyét és a sebessodrú folyam medrének mélységadatait pontosan meghatározni.** Vásárhelyi (11. ábra) jelentései hű képet adnak mindezekről az erőfeszítésekről: A felmérések — írja — ,,a legnagyobb nehézséggel és gyakran a legnagyobb életveszéllyel egybekötve" ...folytak Közel 100 fix pontot a háromszögelés céljaira elhelyezni... a meredek hegyek megmászásával égető napsugár mellett példaadó kitartást kíván, és egyetlen ilyen fix pontnak az elhelyezéséhez az úttalan szakadékon és mélyedéseken át egész napi utazásra van szükség ..." E mellett külön gondot jelentett és „hihetetlen drágán kellett a legnélkülözhetetlenebb szükségleti cikkeket beszerezni is" . . . 71 * Az Al-Duna veszélyeire jellemző Széchenyi 1830. évi tanulmányútja is: hetedmagával indult el, de célhoz csak hatan értek. Útközben maga és kíséretének csaknem valamennyi tagja maláriába esett és egyikük meg is halt. ** Széchenyi al-dunai tervei általános gazdaságpolitikai törekvéseit szolgálták. Természetes, hogy a stratégiai szempontból nem kevésbé fontos víziút az osztrák katonai hatóságok érdeklődését is felkeltette. A meglepő inkább az, hogy erre nem korábban, hanem éppen Széchenyi utazásával egyidőben került sor: 1830-ban (majd 1832-ben) küldték ki a sajkás zászlóalj egyik tisztjét, Jankovics ezredest, hogy járja be a folyószakaszt és tegyen jelentést hajózhatóságáról. — A történeti hűség megköveteli, hogy megállapítsuk: az Al-Duna Marsigli óta első jelentős térképe és részletes műszaki leírása a területen működő Jankovics sajkás ezredestől ered. Jankovics térképe azonban csupán hajózási célra készült helyszínrajz (feladatai és lehetőségei egyaránt szerényebbek voltak!) s nem hasonlítható össze Vásárhelyi szabatos, szintezéssel és vízszintrögzítéssel összekapcsolt, szabályozási célokat szolgáló, részletes mederfelvételével. (L. Petrovic, Nikola: Izucavanije voda nas u XVIII i proj polovni XIX veka. Dve hidrografske ekspedicije sajkása u derdapu pre 130 god. = Vodoprivreda Jugoslavije, 1960. 12. sz. 17—40. p. ill.)
