Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.
7. Az Al-Duna-szabályozás kezdetei — Széchenyi István és Vásárhelyi Pál munkálatai az Al-Dunán
7. AZ AL-DUNA-SZABÁLYOZÁS KEZDETEI — SZÉCHENYI ISTVÁN ÉS VÁSÁRHELYI PÁL MUNKÁLATAI AZ AL-DUNÁN 66 77 A 19. sz. elején főleg a napóleoni háborúk gazdasági konjunktúrájának hatására, fellendült a magyar gabonakivitel és általában a kereskedelem. Mivel abban az időben a kereskedelmi forgalom legfőbb, sőt jóformán egyetlen eszköze a vízi szállítás volt, megnőtt a Duna és mellékfolyóinak jelentősége is. A Helytartótanács — a Vízügyi és Építészeti Főigazgatóság újjászervezése után — 1816-ban rendelte el a Duna és mellékfolyói felmérését, „mappációját". A munkálatokat az 1816-os árvíz alkalmával legtöbbet szenvedett Körösök völgyében indították meg, de a katonai igazgatás csaknem egyidejűleg megkezdte a hadászati szempontból legfontosabb folyó, a Duna felmérését is. A Körös-felmérés befejeztével azután átadták a munka folytatását az Építészeti Főigazgatóság polgári mérnök-térképész karának. A munka irányítását Huszár Mátyás felmentése után, 1829-ben bízták Vásárhelyi Pálra. Az Al-Duna — az egész Duna legkevésbé ismert s egyben hadászati és hajózási szempontból is legkritikusabb szakaszának — felmérésére 1832—1834ben került sor. A Duna-felmérés a magyar vízrajzi térképezés kimagasló és csaknem hiánytalanul, épen fennmaradt eredménye, mely joggal vívta ki nemcsak a kortársak, hanem az utókor elismerését is, itthon és külföldön egyaránt. Különösen áll ez a felmérés legnehezebb szakaszát jelentő Al-Duna térképeire: Vásárhelyi Pál és munkatársai páratlan teljesítményére. A munkálatok megkezdése előtt a külügyi szervek diplomáciai úton megszerezték Havasalföld vajdája, valamint Milos szerb fejedelem hozzájárulását a területükre eső szakasz felméréséhez, a török kormányt azonban — Széchenyi ismételt erőfeszítései ellenére — nem sikerült megnyerni az ügynek. Sőt a határőrség, a megígért hallgatólagos beleegyezés ellenére is ismételten akadályozta a munkát.* Nem volt a legzavartalanabb a belpolitikai légkör sem. Igaz ugyan, hogy az Udvari Haditanács elvileg biztosította a munkálatok támogatását, elsősorban a katonai háromszögelési adatok rendelkezésre bocsátásával, azonban a magyar mérnökök működését az osztrák határőrök állandó féltékenykedése és akadékoskodása kísérte. Nem simította el a nehézségeket az sem, hogy a nádor Széchenyi István „királyi biztost" hangsúlyozottan, mint a cs. és királyi hadsereg volt kapitányát állította a tervezett munkálatok élére (10. sz. ábra). 66 A közéleti tevékenység terére lépő Széchenyi első jelentős eredményeit a közlekedés fejlesztésével: a Duna-gőzhajózás megszervezésével, majd a társulat működési területének Magyarországra való áthelyezésével érte el. Első dunai útjára vízügyi szakértőként Beszédes Józsefet, 67 68 a kor egyik legkiválóbb hazai mérnökét vitte magával. Bár Beszédesnek az Al-Duna-szabályozással kapcsolatos véleményét a területet jól ismerő Vásárhelyi könnyen megcáfolta, 69 a tanulmányút csak megszilárdította Széchenyinek a Duna jelentőségéről alkotott véleményét és a szabályozás megkezdésére irányuló elhatározását. 67 Széchenyi István történelmi érdeme, hogy felismerve a Duna mint nemzetközi víziút jelentőségét, egész befolyását latba vetette egyrészt a kormány* Lányi Sámuel jelentése szerint Melczel János Duna-térképészeti mérnököt, Plavisevica közelében, háromszögelési munkája közben ölte meg a török határőrök golyója. (O. L. Htt. Duna, 12. csomó, 295,1833.)
