Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.
5. Az Al-Duna mint víziút
5. AZ AL-DUNA MINT VÍZIÜT 21 58 Az Al-Duna vízhasználatát évszázadok, sőt évezredek óta a hajózás, vagyis e folyószakasznak mint rendkívül fontos — bár sokáig éppen olyan veszélyes! — vízi útnak a kihasználása jelentette. Csak az újabb időkben, a századfordulón, merült fel a nagyesésű szakasz vizeiben rejlő hatalmas energia hasznosításának technikai lehetősége. Az Al-Duna szabályozásának feladatait tehát hosszú ideig a hajózással kapcsolatos igények szabták meg. Az al-dunai hajózás akadályai a leíró részben ismertetett sellős szakaszok voltak, ahol kisvizek idején nem volt elegendő a vízmélység, nagyvizek idején pedig a nagy esés és a szűkületeken való átbukás miatt a vízsebesség fokozódása tette veszélyessé, sőt szinte lehetetlenné a hajózást. A sebesség ugyanis ilyenkor elérte, sőt meghaladta a 4—5 m sec-ot is, és a folyó sodorvonala is gyakran és hirtelen változtatta irányát, sőt örvénylések is nehezítették a hajózást. A szabályozás előtt a hajózás még lefelé való „ereszkedés" esetében is, csak a közepesen magas vízállások idején és csak a folyó sodorvonalában volt lehetséges. Felfelé viszont — a gőzhajózás megindulása előtt — a hajózás csak vontatással volt lebonyolítható, amihez vontató útra és partközeli hajóútra lett volna szükség. Ezek kialakítása és fenntartása pedig rendkívüli nehézségekbe ütközött. A parti út jelentősége a gőzhajók megjelenése után is megmaradt, mert amikor a mederben nem volt meg a hajózáshoz szükséges vízmélység — átrakodással kellett lebonyolítani a forgalmat. A folyószabályozás fő feladata ezért — egészen századunk elejéig — az volt, hogy a hajózás számára a sellős szakaszokon keresztül is megfelelő mederviszonyokat biztosítson. Ahol pedig a meder mélyítésével — a fenékbe robbantott csatornákkal — nem lehetett a hajózást biztonságossá tenni, ott az akadályokat oldalcsatornával megkerülve alakították ki a szükséges vízi utakat. Vásárhelyi terve óta ismételten felmerült ugyan a hajózási akadályok zsilipes csatornákkal való áthidalásának gondolata is, ezek megvalósítására azonban részben költségességük miatt, részben stratégiai okokból nem került sor. A hajózás érdekében — mint látni fogjuk — már a rómaiak építettek vontató ut(ak)at az Al-Dunán. Ezek azonban a népvándorlás viharaiban elpusztultak és később évszázadokon keresztül nem történt semmi a veszélyes hajóút megjavítása érdekében. Ez csak a múlt század elején került napirendre, amikor a magyar kormányhatóságok — a Duna-gőzhajózás megindításában vezető szerepet játszó Széchenyi István kezdeményezésére és hatására — elvégeztették az Al-Duna felmérését, hogy ennnek alapján meg lehessen kezdeni a folyó szabályozását és hajózhatóvá tételét. 27 32 A vízi út kialakításának — az akkoriban még újszerű vízalatti sziklarobbantásoknak — költségeit azonban a kormány nem vállalta. Ezért Széchenyinek átmeneti megoldással kellett beérnie: a megkezdett szabályozási mun-
