Botár Imre – Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)

Dr. Laszlóffy Woldemár: A Tisza-völgy vízrajzi képe a szabályozási munkák küszöbén - A Tisza vízjárása a szabályozás előtt

Tisza és mellékfolyói ősi árterére 1 963 700 ha-t kapunk, amiből 477 000 ha volt állandóan víz alatt.

8 Mivel ezek a területek csaknem teljes egészükben mai határainkon belül feküsznek, megemlítjük, hogy hazánk területének 21,1, ill. 5,1%-át képviselik. Az árvédelmi töltések kiépítése óta a folyók árvize a gátak között vonul le. A Tisza-völgy felszínét azonban nem lehetett átalakítani. A télvégi olvadáskor és csapadékos tavaszokon belvizek borítják el a laposokat, s ma is több százezer hektárnyi terület kerül hosszabb-rövidebb időre víz alá. Bár az állóvizek és vizenyős területek jelenlegi kiterjedése a Tisza-völgy magyarországi részén mindössze 53 869 ha,

9 az 1942. évi emlékezetes belvízjárás idején 640 000 ha-on állott a víz, és a belvízzel borított terület maximális kiterjedése — rövid időre — 1970-ben is 220 000 ha volt.

10 A Tisza vízjárása a szabályozás előtt A Tisza és mellékfolyói szabályozás előtti vízjárásáról nem tudunk pontos képet rajzolni. A Tiszán ugyanis — a szegedi vízmércét kivéve, amelyről 1833 óta vannak, kisebb-nagyobb megszakításokkal, napi vízállásadataink — csak a múlt század ötvenes éveiben állították fel a vízmércéket. A Körösök rendszerében pedig egyes mércéknek ugyan 1858—59-ig visszanyúló múltja van, de az észlelőhálózat kiépítésére csak 1873-ban került sor. Hasonló a helyzet a többi mellékfolyót illetően is. A vizek életét a 19. század elejétől kezdve mind több helyen bolygatták meg. 1807-ben királyi rendelet intézkedett a Körösökön levő malomgátak elrombolásáról.

11 A helyi védőműveken túl, amelyek nyomai pl. Szeged esetében a 17. sz. végéig vezethetők vissza,

12 az 1820-as években nagyobb arányú gátépítések indultak Torontál megyében, Csongrádban, Zemplénben, Biharban, Békésben úgy, hogy 1840-ben a Tisza vízrendszerében kiépült védgátak hossza 328 km-re rúgott.

13 Vargha János „körös-berettyói kir. biztossági igazgató vízmérő" adatai szerint a Körösök völgyében 1829—34 közt végzett szabályozási munkák során — többek közt — 27,4 km-nyi átmetszést és csatornát ástak, és 7,97 km hosszban töltötték el — földdel, rőzseművekkel — az árvizek kiszakadási helyeit.

14 Mindezek alapján talán csak az 1816—1830 előtt levonult árvizeket tarthatjuk a szabályozási munkák befolyásától teljesen mentesnek. Közülük azonban csak az 1772. évi magassága ismeretes és az is egyetlen helyen, Szegeden. Rajta kívül ugyanitt több más, a rendszeres vízállás-feljegyzések és 8. Bogdánfy, — a későbbi évek műszaki ártérfejlesztési adataiból visszaszámítva — az ősi ártérre 1 941 000 ha-t hozott ki. (A természetes vízfolyások hidraulikája, Bp. Franklin, 1906. 2. köt. 241. p.) 9. Magyarország Hidrológiai Atlasza, IV. sorozat, Állóvizek 1. és 2. köt. Bp. VITUKI, 1963. és 1964. 10. Néhai Najmányi László főosztályvezető szíves közlése. 11. Gallacz, i. m. 1. köt. 362. p. 12. Károlyi Zs.: Adatok a szegedi árvíz történetéhez. Szegedi árvíz 1879. Bp., VIZDOK, 1969. (Vízügyi Történeti Füzetek 1.) 38. p. 13. Babos Z.—

Mayer L.: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon. = Vízügyi Közi. 1939. 1. sz. 59. p. 14. Gallacz, i. m. 1. köt. 396. p. és Fodor F. i m. 236. p.