Botár Imre – Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest, 1970)
A Tiszavölgy rendezésének problémája
pel a 79-es sorszámmal. (Egyik jellemző bizonyítékaként annak, hogy a terv mennyire nem „hevenyészve" készült: ez az eleme például 63 évvel korábban merült fel először!) A megyei mérnöki állások rendszeresítésével a XVIII. század utolsó negyedében a helyi — s legalábbis az 1730-as évektől folyó — töltésépítési munkák műszaki színvonala is emelkedett. A kor talán legeredményesebb ilyen munkája a Mirhó-fokot elzáró híres Mirhó-gát volt (1775 körül), mely a tiszai árvizek itteni átömlésének meggátlásával hatalmas tisztántúli területek ármentesítését biztosította. Még korábban, 1765-ben — építtette Dugonics András a későbbi szegedi árvizek történetéből jó! ismert Szillér-baktói töltést, mely a tiszaparti töltések meghosszabbításaként 1770-től kezdve már eredményesen védte a város északi határát is a Tisza árvizeivel szemben.* Az 1780-as években kezdődtek a torontáli töltésépítési munkálatok is, amelyeket azonban csak nagy erőfeszítések és keserves tapasztalatok árán, a XIX. sz. elején sikerült megfelelő biztonsági szintre fejleszteni. A kereken 100 000 kh védelmére készült töltések azonban még az 1830-as árvíz alkalmával is több helyen átszakadtak. A századfordulón jelentek meg a Tisza-szabályozás gazdasági és népesedéspolitikai feladataival, jelentőségével foglalkozó első emlékiratok, röpiratok és tanulmányok. Ezek sorában az első Szinyei Merse Pál 1785. évi röpirata volt, mely Orczy Lőrinc javaslatát az egész Közép-Tiszára is kiterjesztette. Vay Miklós tábornok, országgyűlési követ, az 1790 91, évi országgyűlés elé terjesztett emlékiratot a víziutak fejlesztésére. Ennek hatására kapott 1802-ben megbízást, kir. biztosi minőségben, a tiszai és a tiszántúli szabályozási munkálatok vezetésére, amit haláláig, 1824-ig ellátott. Bár munkásságának gyakorlati eredményei (a csapi átmetszés 1815—16ban, a Körösök felmérésének vezetése 1812—1822-ben stb.) is jelentősek, legfőbb érdeme talán a tiszai kubikos-munka munkaszervezetének kialakítása. A XIX. sz. első felében, a rendszeres szabályozási munkálatok megkezdéséig, vagyis 1846-ig végzett munkákat egyelőre alig ismerjük. Pedig ezek sem lehettek egészen jelentéktelenek: nemcsak Vay Miklós foglalkoztatta Huszár Mátyást és munkatársait, ismételten a Tiszán, hanem a megyék is végeztek különböző munkálatokat. Vedres István az 1830. évi tiszai árvíz maximumának növekedését már a felsőbb szakaszokon és a mellékfolyókon végzett átvágásoknak és töltésépítéseknek tulajdonította. Azt is tudjuk, hogy a rendszeres munkálatok megkezdésekor több helyen a meglevő régi töltéseket is felhasználták az egységes védővonal kiépítésében. Sőt már ebben az időben megjelentek a társulatok korai formái, előfutárai is, mint p!. a Szeged városa és a Mindszent-algyői Pallavicini uradalom között — a Szeged-algyői öblözet egységes védővonalának kialakítása érdekében — 1836-ban létrejött szerződéses viszony. Hasonlóképpen figyelemre méltó, hogy Vedres István az 1816. évi ár- és belvíz alkalmával már belvízlevezető * A szegedi árvíz, 1879. Bp., VIZDOK, 1969. 80 p. (Vízügyi történeti füzetek, 1. sz.) Több helyütt.
