Botár Imre – Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest, 1970)
Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozási terve - Az átvágásokról
vágások vezérárkának elégtelenségét és a kotrások hiányát. 118-119 Ezek a hibák — mint az előzőekből látható — nem következtek volna be, ha a kivitel során ragaszkodnak Vásárhelyi előírásaihoz. Az átvágások létesítését azonban, nézete szerint, elsősorban a folyó vízjárásában a töltésezés hatására várható változások indokolják. Ha ti. a folyó elveszti árvízi tárolóterét, az árvízi vízhozam is növekedni fog. „A víz emésztésére nézve a Tiszának külön szakaszaiban megemlítendő, hogy azok a valóságos mérések által jóval csekélyebbnek találtattak, mint amennyi akkor leend, midőn a lefolyás már töltések közé szoríttatott , . ." (9. p.) Tehát az árvízszint-növekedés mérséklése érdekében is elegendhetetlenül szükséges a folyó sebességének átvágásokkal való növelése. A korábbi helyi tapasztalatok alapján Vásárhelyi határozottan állítja, hogy az átvágások elő fogják segíteni a meder beágyazódását (aminek biztosítását, mint látni fogjuk, még az árvízi mederszabályozásnál sem tévesztette szem elől), s ismételten hangsúlyozza az átvágásoktól e téren várható kedvező eredményeket: „Minthogy az átvágások által a Tisza medrét és tükrét alább fogja szállítani és útja . . . rövidül, ez által, főleg pedig egyenesebb menetével, mellyet nyer, sebessége is növekedik, az átvágások haszna, mind az árvizek csökkentésére, mind a hajózásra nézve tiszta haszon fényében tűnik fel". (13. p.). Az átvágások hatásával kapcsolatban a külföldi szakértők 1879. évi jelentése a következőket állapította meg: ,,Az átmetszések a folyó megrövidítése, s egyszersmind az esés és a sebesség növelése által bírtak befolyással az árvizek haladására s így ezek magasságára is. Ezen hatásnak okvetlenül nyilvánulnia kellett, s ha csekélyebb volt is a töltéseknél, létezése azért nem kevésbé bizonyos." (A szerzők kiemelése.) (119. sz. i. m. 116. p.) A továbbiakban részletesen megmagyarázza, miért mert 101 átvágást javqsolni a Tiszán. Maga veti fel ugyanis a kérdést, hogy „vájjon azon aggodalmak, melyek a kinyitott számos átvágásokon a víz sebesebb lefolyása miatt az alsó vidékekre támadhatnak, — alaposak-e?" Felelete egyértelmű: „Nem lehet elvitázni, hogy a folyó sajátsága a megváltozott viszonyok után ne változnék, hanem minden ebből eredő ártalom nélkül. A nagy vízár nyomulása annak első támadásakor sokkal sebesebb lesz ugyan és kétségen kívül 24 óra közön hirtelen több lábnyi magasra nő; hanem emelkedéséből éppoly sebesen vissza fog esni, úgy hogy a magas víz ritkábban lesz veszélyes és az okok elenyésztével éppoly sebesen ártalmatlan vízállásra süllyed le." „Ez onnan értelmezhető, minthogy az átvágások létesítése után a rendkívüli víztömeg első tódulása alkalmával szabadabban és gyorsabb sebességgel fog a folyó völgyén lemenni anélkül, hogy nagyobb magasságra emelkedne, miáltal a víz egymásra halmozásónak a felső vidéken csökkenésbe kell jönni 1 ezeknek tartózkodási helye jelenleg a kanyarulatokban van, melyek a nagy vizet csak akkor eresztik az alsóbb vidékre, miután az rajtok elkeringett s minden görbület könyökén kiöntött." (19—20. p.). Ezzel kapcsolatban ismételten hangsúlyozza az alsó-tiszai átvágások jelentőségét: ,,a szabályozási tervezetben ott is, mind a lefolyás elősegítése, mind a folyó állapotja lényeges javítása tekintetéből, több kitűnő átvágások javalltainak." (20. p.)
