Botár Imre – Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest, 1970)
Vásárhelyi Pál és az utókor - Vásárhelyi Pál aldunai munkálatai
A Széchenyi-út a Kazán szorosban alkotása. A hadászati szempontból fontos területen, a Dáciával való összeköttetés biztosítása érdekében a rómaiak már Tiberius és Trajanus idején (az 1. és 2. sz. fordulóján) építettek a jobb parton egy hadi utat, amely azonban később elpusztult s több mint 1700 éven keresztül nem akadt senki, aki ismét meg merte volna kísérelni a feladat megoldását. Ez érthető is, hiszen, mint köztudomású, a rómaiak mérnöképítészeti munkáinak színvonalát Európa általában is csak a XIX. század végén érte el — pl. a vízben kötő cement, a kavicsbeton széles körű alkalmazásával. (Sőt, a vízellátás bősége tekintetében Európai városai még ma is mögötte maradnak az ókori Rómának . . .) Széchenyinek és Vásárhelyinek azonban már az 1830-as években — az ország gazdasági-műszaki fejlődésének e korai szakaszában — és korlátozott anyagi eszközökkel is sikerült olyan korszerű utat építeniük, mely nemcsak állta a versenyt az egész római birodalom erejével rendelkező Trajanus Duna-jobbparti útjával, hanem messze felülmúlta azt. 19 Az első kiadvány, mely annak idején az al-dunai munkálatok — Széchenyi és Vásárhelyi víziútfejlesztési tevékenysége — eredményeit és úttörő érdemeit a nemzetközi közvéleménnyel megismertette, ugyancsak a DonauVerein említett dokumentumgyűjteménye: ,,. . . ein aufgeklarter und vordenkender Mann, die ganze Bedeutung der Aufgabe erfassend, die Kühnheit hatte, grosse Arbeiten zur Beseitigung der Schiffahrts — Hindernisse vorzuschlagen, um dem Verkehr daurend diese wichtige Strasse zu eröffnen. Dieses ist das uneingeschränkte, unvergessliche Verdienst des Grafen Stefan Széchenyi . . ."
