Botár Imre – Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest, 1970)
Vásárhelyi Pál és az utókor - Vásárhelyi Pál aldunai munkálatai
Széchenyi — a nádor támogatásával — hiába kísérelte meg később is, ismételten a munkálatok folytatásához szükséges anyagi eszközök megszerzését. Ennek ellenére elérte azt, hogy az első gőzhajó: a Dunagőzhajózási Társaság ,,Argó" nevű hajója már 1834-ben áthaladt a Vaskapun, s a későbbi munkálatok eredményeképpen (ha kedvezőtlen vízállás esetén átrakodással is) lehetővé vált a pozsony—galaci rendszeres hajójárat megindítása, melyet már a következő évben a csatlakozó galac—konstantinápolyi járattal tettek teljessé. Az al-dunai munkálatok: a folyószabályozás és az útépítés munkája, a felmerülő különleges feladatok és nehézségek miatt a magyar vízépítés történetének egyik legemlékezetesebb, már — és nem ok nélkül — többször és részletesen ismertetett, olykor szinte eposzokba illő hősiességről tanúskodó fejezete. 102 , 107 A természeti nehézségek (a földrajzi adottságok, a rendkívüli vízsebesség (3—4 m sec), a malária stb.)* nemzetközi viszonylatban is szokatlan műszaki és munkaszervezési feladatok megoldása, nemkülönben a politikai és gazdasági nehézségek elhárításának diplomáciai feladatai (az osztrák határőrség — Hentzy, Latour és a többiek! — féltékenykedése, a török ellenséges magatartása, a kormányszervek gyanakvása — Széchenyi titkos megfigyelés alatt tartása — és az anyagi támogatás vontatottsága stb.) Széchenyit, Vásárhelyit és munkatársait egyaránt kemény próbára tette. A mérnökök és munkások közül nemcsak a malária szedett áldozatokat, hanem a török határőrök lövöldözése is.** Maga Vásárhelyi is súlyosan megbetegedett a munkálatok folyamán, s csak a feladat iránti lelkesedése tette képessé, hogy kitartson állomáshelyén. Magatartására, s egyben Széchenyi mindenre kiterjedő figyelmére és gondoskodására is jellemzőek Vásárhelyihez ekkor írt aggódó sorai: ,,. . . a magyart, ha hazafi, nem arra kell inteni, hogy kötelességét teljesítse, hanem, hogy lelkiismeretes munkálkodásával túlságba ne menjen . . ." Meggyőzően mutatja az úttörők erőfeszítéseinek jelentőségét és eredményeinek értékét, hogy az, akkori kezdetleges technikai feltételek mellett és főleg a korlátozott anyagi erőforrások felhasználásával megkezdett, s a kormánytámogatás beszüntetése miatt kényszerűen félbehagyott munkát — az utódok is csak több évtized multán tudták folytatni és befejezni. Mégpedig, mint említettük, Vásárhelyi térképei, sőt — a korszerű követelményeknek megfelelően továbbfejlesztett tervei — felhasználásával. 107-109 (A nemzetközi érdekű — s ennek megfelelően általános érdeklődéssel kísért — munkát a magyar kormány, nemzetközi megállapodások alapján, a Dunának, mint növekvő jelentőségű hajózó útnak korszerűsítése érdekében, saját költségén hajtotta végre 1890— 1896 között.) De nemcsak a hajózó út megjavítása volt az akkori viszonyok között számottevő eredmény, hanem a balparti, nagyrészt meredek sziklafalba vágott al-dunai ,,Széchenyi-út" is a magyar útépítés történetének kimagasló * A XIX. sz. első felében a malária a vízimérnökök számára nemcsak az Al-Dunán, de az ország más területein is állandó veszélyt jelentett. ** Az egyik al-dunai térképező csoport vezetője Lányi Sámuel jelentéséből tudjuk, hogy Melczel János Duna-térképészeti mérnököt, Plavisevica közelében, háromszögelési munkája közben ölte meg a török határőrök go'yója. (Ld. O. L. Htt. Duna, 12. csomó. 295/1833.) m
