Botár Imre – Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest, 1970)

Vásárhelyi Pál és az utókor - Vásárhelyi Pál a magyar vízrajzi térképezés reprezentáns képviselője

A korábbi vízépítéstörténeti munkák már ismételten kiemelték e térképek rendkívüli tudományos és műszaki jelentőségét, s a különböző külföldi szakemberek meglepetését és elismerését a végzett munka színvonalát és méreteit illetően egyaránt. így a magyarok iránti rokonszenvvel éppen nem gyanúsítható Rauchmüller von Ehrenstein osztrák építészeti főigazgató (Huszár Mátyás félreállítója) szerint a Duna-mappáció ,, . . . méltán nevezhető a világ első folyami térképének". Streffleur Valentin, a neves osztrák földrajztudós pedig, még szinte közvetlenül a magyar szabadságharc leverése után is, elismerésre méltó tárgyilagossággal méltatta a bécsi akadémia közleményeiben a magyar vízrajzi térképezés eredményeit (1852). De számunkra mégis talán a legbecsesebb Széchenyi híd-jelentésének az a része, melyben a Buda-pesti Dunaszakaszról készült térképek által az angol mérnökök körében kiváltott meglepetésről és elismerésről számolt be: „Felette nevelték tekintetünket. . . azon tervek, melyek a Buda s Pest közti Dunát minden átmetszésekkel, s annak folyását Vácztul Földvárig képezik... meglepetést gerjeszte bennük a tervek tökéletessége, melyeket eléggé helybenhagyni s dicsérni nem valónak képesek." A magyar mérnöki munka e kiváló eredményeit, s első külföldi sikereinek egyikét, Széchenyi — jellemző optimizmusával — a magyar alkotóerő és tehetség ígéreteként, érvényesülési, kibontakozási lehetőségeinek jelképeként üdvözölte: ,,. . . midőn a magyar munkának valódi becse elismertetett... tisztán láttuk Nemzetünk egykori legdicsőbb kifejlését — ha mimagunk nem fojtjuk el, s mimagunk nem gázoljuk össze azon szent tüzet, mely minden nemzet sajátosságában él . . ." Ismételten hangsúlyozta, hogy a Lánchíd ügyében folytatott tárgyalások sikerei elsősorban e tervek kedvező hatásának köszönhetők . . . (146. sz. i. m. 6— 7. p.) A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet megalakulásakor, 1867-ben, még Herrich Károly is úgy hivatkozott erre a munkára és általában a magyar vízrajzi térképezés eredményeire, mint amely az új testület legjelentősebb „szellemi tőkéjét", mintegy alapító tőkéjét képezheti: mely a legalkalmasabb arra, hogy a magyar mérnöki karnak, illetve egyesületének rangját meghatározó szellemi értékmérőként a tudományos világgal megismertessük.

53 Ez a javaslat azonban sem akkor, sem később — mindmáig — nem valósult meg. A Körösök, a Duna és a Tisza stb. felmérésének eredményeit felhasználták ugyan a későbbi térképek és szabályozási tervek készítésénél (gyakran hivatkozás nélkül), azonban a hatalmas munka megfelelő — annak tudomány- és technikatörténeti jelentőségét reprezentáló — feldolgozása és bemutatása még ma is várat magára. (Néhai Fodor Ferenc profeszszor ilyen irányú kísérlete, kedvező külföldi visszhangja ellenére, távolról sem tekinthető a feladat megoldásának.)

99 A XIX. század első felében végzett rendszeres folyami felmérések — és a Vásárhelyi fellépése előtt is több, mint félévszázados múltú hazai vízrajzi térképezés — hatalmas anyaga a magyar mérnöki kar első igazán jelentős, nemzetközi színvonalú műszaki teljesítménye. E térképek a XIX. század páratlan méretű magyar folyószabályozási és ármentesítési munkálatainak előkészítését szolgálták, a hazai vízépítés egész fejlődése, minden eredménye lényegében e munkán alapul. Kétszeresen is sajnálatos tehát, hogy ez az anyag nemcsak a külföld előtt maradt szinte teljesen ismeretlen, hanem viszontagságos