Botár Imre – Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest, 1970)
Vásárhelyi Pál és az utókor
összefoglalása ,,A Tisza hajdan és most" c. monográfia 124 pedig — sajnálatos módon — csonkán maradt. Tervezett fejezetei közül a szabályozások történetének megírása is elmaradt, s így, bár a monográfia egy helyen már utal a második szabályozási tervre, annak létezése nem vált közismertté. A másik, későbbi Tisza-monográfia is, melynek szerzője Korbély József, 132 valószínűleg csak ennek az utalásnak az alapján tesz említést a tervről, anélkül azonban, hogy jelentőségét felismerné. Félmondatnyi utalása ismét elkerülte a figyelmet, s így a szakirodalomban — a Herrich nyomán elterjedt téves vélemény alapján — sokáig továbbra is csak az „Előleges javaslat"-tal, annak alapelveivel foglalkoztak. Különösen kirívóan jelentkezik ez a téves felfogás a magyar vízimunkálatok történetének és ezen belül a Tisza-szabályozás történetének jó ideig legrészletesebb ismertetésében, Schmidt Elek 1929-ben megjelent tanulmányában." 3 A szerző a korábbi „téves megvilágítás" helyesbítése, a „hevenyészett" tervezet mentegetése érdekében még mindig azt hangsúlyozza, hogy „Vásárhelyi szabályozási tervezete . . . nem öleli fel az egész Tisza szabályozását . . . Nem adott a végrehajtás mikéntjére vonatkozóan részletes műszaki adatokkal kidolgozott tervet, hanem a szabályozás alapelvéül az átvágások és töltések rendszerét állította fel." (Ha így lett volna, akkor a terv valóban mentegetésre szorulna „hevenyészett", sőt semmitmondó volta miatt.) Majd saját — Herrichtől eredő — tévedésének alátámasztására, az ugyanarra a forrásra támaszkodó Maiina Gyulát idézi: „Az egész Tisza szabályozását felölelő első javaslat tehát Paleocapa Péter velencei műszaki igazgatótól származik...", aki — szerinte: „részletes helyszíni tanulmány (?!) után készítette el . . . tervezetét" . . . (122. sz. i. m. 37. p.) Iványi Bertalan még 1948-ban is azt írja „A Tisza kisvízi szabályozása" c. kiváló tanulmányában, hogy: „Igaz ugyan, hogy Vásárhelyinek az ármentesítésre vonatkozó konkrét terve csak a Tiszadob feletti (?!) Tisza-szakasz szabályozását ölelte fel, elgondolásai azonban az egész Tiszára vonatkoznak . . ." (133. sz. i. m. 423. p.) Pedig 1944-ben a Tisza—Dunavölgyi Társulat Központi Bizottságának irattárából előkerült a „második" Vásárhelyi-féle terv szöveges részének (tervleírásának) fogalmazványa, s bár utóbb a háborús események során elpusztult, legalább néhány lapjának fényképmásolata megmaradt az utókor számára. Később — szerencsére — a terv néhány kőnyomatos sokszorosított példányát is megtalálták. Mindez ma a szervezés alatt álló Vízügyi Múzeum legértékesebb dokumentumai közé tartozik, amely nemcsak a jelen tanulmány megírásának szolgált alapjául, hanem remélhetőleg segítséget nyújt majd a szétszóródott térkép- és tervanyag összegyűjtéséhez: Vásárhelyi „általános Tisza-szabályozási tervének" teljes és hiánytalan rekonstruálásához is. E terv létezése és jelentősége — Botár Imre kéziratos tanulmánya alapján 134 — lényegében csak 1955-ben az Akadémia Vásárhelyi-emlékünnepélye alkalmával vált közismertté* 3 ,s4 s először Károlyi Zsigmond 7s 7S , 100 majd Fodor Ferenc tanulmányai, 136 illetve vízépítéstörténeti munkái foglalkoztak vele részletesebben.
