Károlyi Zsigmond szerk.: A szegedi árvíz 1879. (Vízügyi Történeti Füzetek 1. Budapest, 1969)
Károlyi Zsigmond: Adatok a szegedi árvíz történetéhez
hullám május 2-án tetőzött, és lassú apadás után, a Maros árhullámával egyesülve május 27-én érte el a 25'2"-es (795 cm) maximumot. A Maros ismételt gátszakadásokkal járó árvize május 24-én hajnalban Újszegedet is elöntötte: a település 111 házából csak 7 maradt meg. Az árvíz ismét próbára tette a töltéseket, és a védekezés, majd a helyreállítás költségei megint 174 331 forintra rúgtak. Szeged városa pedig a árvizekkel folytatott évtizedes küzdelemben egyre jobban eladósodott: birtokait 1 198 973 forint jelzálog terhelte. 22 Az újszegediek kezdeményezésére Szeged ekkor lépéseket tett a településnek a városhoz való csatolására, ami lehetőséget nyitott volna az újszegedi töltés bellebbezésére és a veszélyes szegedi szorulat megszüntetésére. Ez a törekvés azonban kudarcba fulladt. Eredményesebb volt a városnak az Alső-tiszai érdekeltségek tömörítésére irányuló kísérlete. A Tisza-szabályozás végrehajtása során elkövetett műszaki hibáktól egyaránt szenvedő hat tiszai társulatot ,,Alsótiszavölgyi Társulat" néven 1877. július 8-án Szegeden tartott értekezleten sikerült akcióképes szövetséggé szerveznie. 23 Ennek elnökévé Károlyi Sándort választották meg, aki kiváló műszaki tanácsadói, Szojka Gusztáv, Katona Antal és mások segítségével, nagy hozzáértéssel és eréllyel vette kezébe az érdekeltség ügyeinek védelmét, még a kormánnyal szemben is. 24 Az érdekeltség augusztus 2-án emlékirattal fordult a kormányhoz, melyben feltárta az Alsó-Tiszavölgy veszedelmes helyzetét, követelte a folyószabályozási (átvágási) munkálatoknak az alsó-tiszai szakaszra való koncentrálását, a veszedelmes szorulótok megszüntetését, és a műszaki irányítás jogával együtt járó állami felelősség elve alapján, az elkövetett hibák kijavítására megfelelő állami támogatás és kölcsönök biztosítását, az adóterhek leszállítását, valamint az árterületbe eső települések körtöltéssel való védelmét. Az érdekeltség később, 1877. október 21-én a fővárosban is tartott egy demonstratív jellegű gyűlést, mellyel egyrészt a kormány aktivitását és a közvélemény felrázását kívánta biztosítani, másrészt a Tiszavölgyi Társulat újjászervezését előkészíteni. A nagygyűlés nemzetgazdasági, műszaki és jogi szempontból egyaránt a közvélemény elé tárta az érdekeltség sérelmeit és különösen Szeged súlyos helyzetére hívta fel a figyelmet. Követelte, hogy ,,a képviselőház kebeléből kiküldendő egy szűkebb bizottság, mely a helyszínen vizsgálja meg az ottani állapotokat és a szakértők meghallgatása után a népes és virágzásnak indult, de épen az utóbbi években ismétlődő vízveszélyek által kifejlődésében érzékenyen megbénított város lakosainak megnyugtatására és biztonsága tekintetéből a törvényhozás elé oly mérvű javaslattal lépjen, mely által habár országos segéllyel is, Szeged városa megtarthassék a magyar hazának."3 Ilyen előzmények után került sor végre, több korábbi kezdeményezés, 22. Reizner J. i. m. 2. köt. 295—306. p. és Új-Szeged ... 4. sz. i. m. 23. Az alsó tiszavidéki ... 6. sz. i. m. 24. Károlyi S. 24. és 25. sz. i. m. stb. 25. Idézi: Reizner J. i. m. 2. köt. 306. p.
