Károlyi Zsigmond szerk.: A szegedi árvíz 1879. (Vízügyi Történeti Füzetek 1. Budapest, 1969)

Károlyi Zsigmond: Adatok a szegedi árvíz történetéhez

lat, már 1740-ben felmerült, rendezésének kérdésével is. Vedres a torkolat rendezését — a később megvalósult — átmetszésekkel, Vásárhelyi pedig (Reizner J. adatai szerint) a torkolat áthelyezésével javasolta megoldani. A város, tekintettel a Maros-hajózás jelentőségére, saját mérnökének tervét támogatta. Mikor pedig a felsőbb vízügyi hatóságok (Rauchmüller) egyformán alkalmasnak ítélték mindkét tervet, az átvágások kivitelezését kezdték meg. A munkálatok azonban, anyagi okokból, igen vontatottan haladtak.

4 Eredményesebbnek bizonyult az ármentesítés munkája Szeged városa és a Mindszent—algyői Pallavicini uradalom között 1836-ban kötött szerződés alapján. Az uradalom és az algyői jobbágyok már 1828-ban megállapodtak az algyői töltések építésében és fenntartásában. Az 1830. évi árvíz tapasztalatai alapján mindkét érdekeltség kereste a lehetőséget arra, hogy egy közös: egységes és összefüggő védővonalat kialakítva, vagyis erőiket egyesítve, hatásosabban vehessék fel a küzdelmet az árvizekkel. Ezt a védvonalat a sövényháza—algyő—szomolyai töltések és a felsővárosi töltések összekötésével, vagyis a tápé—vesszősi töltés megépítésével alakították ki. Az új védvonal nemcsak rövidebb és így védhetőbb volt, mini a korábbi gátak, hanem jelentős új területeket is művelhetővé tett, amelyek egy részén a gátat építő tápéi jobbágyok ingyen földhasználatot kaptak. A szillér—baktói és a korcsolyázó töltés ezzel alvó gátakká váltak, a korábbi ártérbe eső baktói legelőt pedig szántóként lehetett használni.

5 Ezzel a szerződéssel a Szeged—algyői öblözet érdekeltségei a tiszai ármentesítő társulatok egyik korai előfutárát hozták létre, mely csaknem két évtizeden keresztül eredményesen működött. 1844—45-ben a Tisza árvize, mind magasságát, mind tartamát tekintve újabb rekordot javított: 1844-ben 19'10" magassággal tetőzött s az egész év folyamán le sem vonult az ártérről; 1845 tavaszán pedig tovább emelkedett és máj. 29-én 20'3"10"' magasságot ért el. Az újszegedi sziget eddig soha nem veszélyeztetett településének házai nagyrészt víz alá kerültek ésa lakosság hónapokon keresztül csak a töltések építésével és erősítésével foglalkozott. 18 hónapos tartamával valószínűleg ez volt a leghosszabb Tisza-árvíz.

5 ;l Ez a minden korábbit felülmúló árvíz adta a döntő lökést a Tisza-szabályozás régóta sürgetett megkezdéséhez, és Szeged és környékének különlegesen veszélyeztetett helyzete indította arra Széchenyit, hogy a felsőtiszai érdekeltségek tervezett munkálatai helyett az egész Tisza-völgy rendezésének programját tűzze napirendre. Ezért készíttetett Vásárhelyivel új tervet a Tisza általános szabályozására, s ezért szervezte meg a munkálatok egységes és tervszerű végrehajtására hivatott Tiszavölgyi Társulatot.

6 A tár4. Reizner J. i. m. 30—31. p. 5. Re izner J. i. m,, Nóvák J. 17. sz. i. m. 42., 114—116. p. és Lázár Gy. 50. sz. i. m. 2—3., 81—82. p. stb. 5/a (19'10"-V.626 cm, 20'3"10"'647 cm.) 6. L. sorozatunk következő 2. sz, füzetét: Vásárhelyi Pál a Tisza-szabályozás tervezője. Bp. 1970. (Előkészületben,)