Károlyi Zsigmond szerk.: A szegedi árvíz 1879. (Vízügyi Történeti Füzetek 1. Budapest, 1969)
Károlyi Zsigmond: Adatok a szegedi árvíz történetéhez
A Tisza és a Maros szerepe Szeged életében és fejlődésében Az emberi települések kialakulásában és fejlődésében ősidők óta napjainkig döntő szerepet játszó tényező a víz, mint az élet és mindennemű gazdasági tevékenység egyik nélkülözhetetlen feltétele. Különösen jól megfigyelhető ez az Alföldön, ahol az ősi telephelyek mind vízpartiak és mind a folyók, illetve az ártér magaspartjainak vonalát követik, vagy annak szigetein keletkeztek. Az utóbbiak, az árterek szigetein kialakult települések tipikus példája: Szeged. 1 A folyó nemcsak az ember és állat számára nélkülözhetetlen vízellátást biztosította, de a víz és a környező vízivilág élelemmel és építőanyaggal is ellátta a kialakult települések lakóit. A Tisza és a Maros találkozásánál keletkezett Szeged, a fejlődés későbbi folyamán, de már a római kor előtt, a másik nem kevésbé fontos telepítő tényező: a vízi és szárazföldi közlekedési csomópont kétszeresen kiváltságos helyzetét is élvezhette. A terület saját termékei mellett a hegyvidék főkincse a só, majd később a fa is hozzájárult gazdasági életének fejlődéséhez, differenciálódásához. Ha a Szöged — sziget szó-etimológia vitatható is (egyesek Szöged-et Szög-re (= Tisza-szög) vezetik vissza) — kétségtelen, hogy Szeged földrajzi értelemben mindig is sziget volt. A későbbi „város" néhány szigeten települt kis városmagból fejlődött ki, részben természetes feltöltődés, részben emberi munka eredményeként. A környező vízivilág ugyanis nemcsak segítette fejlődését, de korlátokat is emelt eléje: a növekvő város minden talpalatnyi új területét a víztől kellett elhódítani és meg is kellet védeni ellene. Ahogy nőtt a város kiterjedése, úgy szorultak külső részei egyre mélyebben fekvő, veszélyeztetettebb területekre, melyeket csak nagy erőfeszítések árán lehetett biztosítani az árvizek ellen. Ez pedig egyre súlyospbb feladatot jelentett, mert Szeged — a központi városmagot leszámítva — nem volt városi jellegű település, csak „mezőváros": lakosságában, a települések fejlődésében mindig centrifugális erőként ható mezőgazdasági, vagyis a földművelő és állattenyésztő elem volt az uralkodó. Szeged a megtelepedő magyarságnak nyilvánvalóan egyik fontos szálláshelye, sőt későbbi kirajzásának központja volt: a halban gazdag vizek, az árvizektől megöntözött dús legelők és a termékeny földek a magyarság mindhárom főfoglalkozása számára kedvező körülményeket biztosítottak. A királyi kiváltságjoggal is megerősített halászat mellett jelenlős szerepet játszott a település életében a két másik ősfoglalkozás, a vadászat és a pákászat is. Ezekhez kapcsolódó jellegzetes helyi foglalkozási ágakká váltak a gyékény- és vesszőfonás, a sószállítással kapcsolatos halfeldolgozás, a hajózás, sőt a hajóépítés, majd (legkésőbb a 18. sz.-ban) a malomépítés, 1. Források: Szeged . . . 55., Bálint S. 58., Nagy Z.— Papp I. 59., és Reizner J. 98. sz. i. m. stb.
