Károlyi Zsigmond szerk.: A szegedi árvíz 1879. (Vízügyi Történeti Füzetek 1. Budapest, 1969)
Dr. Lászlóffy Woldemár: Az árvíz hidrológiai szempontból
a márc. 12-ére virradó éjszaka bekövetkezett a katasztrófa. Reggelre tenger borította a napokkal korábban még virágzó város helyét. A pusztulás nagyságának az a magyarázata, hogy a vályogból épült házak felázott falai egyszerűen összeroskadtak a tetőszerkezet súlya alatt. A vízállásgörbék alapján megbecsülhetjük a petresi szakadáson kiömlött víz mennyiségét is. Algyőnél március 5-éről ó-ára 60 cm-rel csökkent a vízállás. Mivel az árvizek szintjében 1 cm vízállásváltozásnak ezen a helyen 5—6 m 3 /s hozam-változás felel meg, másodpercenként 300—350 m 3 víz hatolt be az ártérre. Ha megrajzoljuk, hogy hogyan alakultak volna szakadás nélkül a vízállások, a képzelt és a tényleg észlelt vízállások különbsége alapján könnyen megállapítható, hogy a szakadás növekedése folytán 8-ára 400—450 m 3 /s-ra emelkedett a medren kívül utat kereső víz, és összesen 85—100 millió m 3 víz ömlött ki az árterületre. A korabeli térképen feltüntetett elöntés mintegy 18 600 hektárra terjedt, vagyis a területen átlag fél méter magas víz állott. 3 Az ártér alsóbb részén természetesen nagyobb volt a vízborítás, pl. Szeged egyes részein elérte a 4—4,5 métert. 7. Az árvíz arányai A petresi szakadást 3 nappal megelőzően, már március 2-án volt egy kisebb gátszakadás Tiszakürtnél, ahol 3151 ha terület került víz alá anélkül, hogy ezzel a lejjebb fekvő területek helyzete enyhült volna. A taksonyi határban bekövetkezett szakadás időpontjára vonatkozóan nincs adatunk, csupán az elöntött területről tudjuk, hogy 3632 hektárra rúgott. A statisztika a Tisza mentén még további 4 szakadást említ, közelebbi részletek nélkül. Egyikről tudjuk csak, hogy Titelnél következett be május 5-én, két hónappal a szegedi árvíz után. Súlyos volt a helyzet a mellékfolyókon is. A Bodrog vízrendszerében 17, a Fehér-Körösön 26, a Fekete-Körösön 34, a Kettős-Körösön 2, a SebesKörösön 17 és a Berettyón 5 helyen történt töltésszakadás — általában a védművek csekély magassága és gyengesége miatt. 4 Nagyon jellemző az 1879. évre az árvíz rendkívül hosszú tartama. Amíg a Felső-Tiszán, Vásárosnaménynál, csak egy hétig borította a hullámteret a víz, a Közép-Tiszán 3—4 hétig tartott a kiöntés, az alföldi teknő mélyéről pedig csak 5—6 hónap után húzódott vissza a folyó: Szolnoknál 172 Csongrádnál 158 Szegednél 186 Törökbecsénél 193 Titelnél 179 nap múlva. 3. A hivatalos statisztika 10 753 ha elöntött területet említ, eszerint a vízborítás átlag 80—90 cm-re rúgott volna. 4. Források: A Tiszavölgyi Társulat... 22. sz. i. m. és Zawadowsky Alfréd: Mo. vizeinek statisztikája. 1—2. köt. Bp. 1891. /Orsz. Statisztikai Hivatal/. — A Tisza és mellékfolyói mentén összesen 45 000 ha került víz alá.
