Károlyi Zsigmond szerk.: A szegedi árvíz 1879. (Vízügyi Történeti Füzetek 1. Budapest, 1969)
Dégen Imre: A szegedi árvíz — fordulópont a Tisza-völgy ármentesítésének történetében
10-én Dorozsma is víz alá került. Talán enyhíthette volna a helyzetet, ha a temesvári hadtest kivezényelt műszaki alakulatai a várostól délre levő Maty-éri hidat felrobbantják és a töltést átvágják, hogy a várost nyugatról ostromló víztömegnek megfelelő utat nyissanak a Tisza medrébe. A robbantás azonban elmaradt, csak egy kisebb átvágást nyitottak. A legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznünk a városi vészbizottság önkéntes alakulatainak és a folyammérnöki hivatalok legjobb műszaki erőinek a katonaság műszaki segítségével folytatott hősi küzdelméről a vasúti töltés mentén, hogy a növekvő áradatot legalább ideig-óráig feltartóztassák és biztosítsák a menekülés útját a hajóhídon át a magas parttól védett Új-Szeged felé (1. ábra). Előfordulhattak hiányosságok a védekezésben, de mindenképpen hősi, önfeláldozó helytállás volt ez és már az is nagy eredménynek tekinthető, hogy a rendkívül nehéz körülmények között négy napig sikerült az áradatot feltartóztatni. Az árvíz elleni küzdelem utolsó szakaszában heves északi szélvihar tört ki, mely végkép lehetetlenné tette a védekezést. 1879. március 12-én hajnalban fél három órakor megkondították a vészharangokat. A Makkos erdőnél az ár 100 méter hosszú szakaszon elsöpörte a vasúti töltést. Reggelre a látóhatárig elnyúló áradat öntötte el a várost. (2. kép.) Több mint két hónapig sokhelyütt három-négy méternél mélyebb víz borította Szegedet és környékét. A Tisza csak 186 nap múlva, augusztusban húzódott vissza medrébe. A városi közigazgatás tevékenysége a károsultak elhelyezésére és ellátására, az újjáépítés előkészítésére és megszervezésére azonban egy napig sem szünetelt. Úgy történt, ahogy Kossuth Lajos torinói emigrációjából írt levelében üzente: „Szegedet Szeged népe támaszthatja fel". A hazai és külföldi szakértők jelentései, Szeged város emlékirata a szegedi árvízről nemcsak a korabeli árvízvédelem nagyszabású művének továbbfejlesztéséhez, de mai, korszerű árvízvédelmünk kiépítéséhez is értékes, tanulságokban gazdag tapasztalatokat adott. 2 A szegedi árvízkatasztrófa okai Az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófa okait vizsgálva mindenekelőtt a rendkívül kedvezőtlen időjárási és vízjárási körülmények egybeesésére, öszszegeződésére kell rámutatnunk. Az előző év ősze is rendkívül csapadékos, a Tisza vízállása pedig már decemberben igen magas volt. A további hófelhalmozódásból, majd a február végétől kiterjedt esőzéssel együttjáró olvadásból származó víztömegek a már telt medrű Tiszán ismételt árhullámokat indítottak el, amelyek a Körös árhullámával találkoztak. Az árhullám rendkívül tartós volt. A Tisza már decemberben kilépett medréből és terhelte az újonnan épült, nem kellő tömörségű petresi töltéseket. 2. A Tiszavölgyi Társulat . . . 22., Rapports . . . 25., Nóvák J. 17. sz. i. m.
