Czekelius Aurél – Szántó Albert: A Budapesti Ferencz József-híd építésének története (Budapest, 1896)

Tolnay Lajos országgyűlési képviselő. Zala György szobrász és Dr. Zimmermanii Hermán titkos építészeti tanácsos, németországi kiküldött. A bíráló-bizottság 1894. évi február hó 18-án a miniszter elnöklete alatt tartott ülésében megalakulván, kebeléből egy albizottságot küldött ki, feladatául tűzvén ennek, hogy a beérkezett terveket úgy szerkezeti és aestétikai, valamint pénzügyi szempontokból is behatóan birálja meg és az eredményről javaslat kíséretében a nagy-bizottság elé jelentést tegyen. Az albizotság nyert megbízatásának eleget teendő, a beérkezett pályaterveket mindenekelőtt általános szempontokból vette bírálat alá, s mindjárt ez alkalommal 37 tervet, a további részletes bírálat közben pedig meg 13, összesen tehát 50 tervet selejtezett ki, mint olyanokat, a melyek részint hiányos felszerelésüknél fogva, részint pedig lényeges szerkezeti és aestétikai hiányaik miatt még részletesebb megbírálásra sem találtattak alkalmasaknak, díjazásra tehát egyáltalában nem voltak ajánlhatók. Az ekként még fenmaradt 24 terv, részletes bírálat tárgyává tétetett, s a végből, hogy e pályatervek költség szempontjából is összehasonlíthatók legyenek, az építési költségek a bírálatnál szükségesnek talált tervmódosítások figyelembevételével egységesen felvett egységárak alapján számítattak át. Ezen költségszámítások szerint az egynyílású eskütéri hidak költsége 4 és 6 millió között, a háromnyílású eskütéri hidaké 2 6 és 36 millió között, a háromnyílású fővámtéri hidaké pedig 2"1 és 2 9 millió között váltakozott. Az albizottság befejezvén munkálatát, annak eredményét kimerítő jelentés és javaslat kíséretében a kereskelemügyi miniszter, mint a nagy jury elnöke elé terjesztette, ki is a nagy-bizottságot egybehíván, annak 1894. évi május hó 28. és 29-ik napján tartott üléseiben hozott javaslatai alapján az első 30.000 koronás díjat az Eisenlohr és Weigle stuttgarti építészek és Kübler Gyula az eszlingeni gépgyár főmérnöke által egynyílású drótkötél hídra készített «Magyarország nem volt, de lesz» jeligéjű pályatervnek; a második, 20.000 koronás díjat pedig a Feketeházy János budapesti mérnök által háromnyílású konzoltartós hídra készített «Duna» jeligéjű pályatervnek ítélte oda. Ezeken kívül még egy harmadik 10.000 koronás díjat is engedélyezett s azt a szab. osztrák-magyar államvasút-társaság magyar bányái, hutái és uradalmai igazgatósága, Schmal Henrik budapesti műépítész és Gregersen G.