Czekelius Aurél – Szántó Albert: A Budapesti Ferencz József-híd építésének története (Budapest, 1896)

E WIWlTf MÖSZ^! KÖNYWÁR i. A hídépítés előzményei. Magyarország székes fővárosának a Duna folyam által szétválasztott két felét a jelen század közepéig egy, a Nagyhíd-utcza — jelenlegi Deák Ferencz-utcza — irányában létezett hajóhíd kötötte össze. A század első éveiben ott, a hol jelenleg a lánczhíd áll, puszta térség volt, a belváros az ő régi, egyszerű épületeivel magas bástyafallal volt körülkerítve, és általában az egész balparti városrész, néhány középület — az Újépület, a nagy dohánygyár, a Harminczad épület s az Amphiteatrum — kivételével, jobbára csak apró épületekből állott, melyek az akkori Pestnek inkább falusias, mint városi jelleget kölcsönöztek. Aránylag kedvezőbb képet nyújtott a Duna jobb partja, a hol a Várhegy, az Újlaki rész és Ó-Buda nagyjából már be volt épülve, a város terjeszkedése és csinosodása azonban itt is igen lassan haladt előre. Az ikerváros eme lassú fejlődésének egyik főoka kétségkívül az volt, hogy a Duna két partja között nem lévén állandó összeköttetés, évente heteken, sőt hónapokon át, a midőn a hajóhidat a téli jégzajlás miatt szét kellett szedni, a város két fele között az érintkezés úgyszólván teljesen szünetelt. Gróf Széchényi István felismerve az ebben rejlő bajt, a harminczas évek elején felveti az állandó híd építésének eszméjét. Evek hosszú során át ez eszme megvalósításában nehéz viszonyok között folytatott küzdelmeit és fáradozásait végre is siker koronázta; 1839—1849. években megépült a lánczhíd, a mérnöki alkotások e remeke, méltó hagyatéka a legnagyobb magyarnak, kinek a főváros és az ország oly sokat köszönhet. Alapja és kiindulása lett e híd a főváros hatalmas fejlődésének, mely az ötvenes évek után csakhamar oly lendületet vett, hogy az egy álló híd már a hatvanas évek végével nem volt képes többé a forgalom igényeit kielégíteni, és a törvényhozás az 1870. évi X. törvényezikkben szükségesnek látfa egy második, esetleg harmadik dunahíd építését elrendelni. \ — 3 — 3