Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)
II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - B) A töltésezés - 1. A teljes árvédelem
51 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. valószínűek. Bármily kevéssé valószínűek is azonban a végletes eredmények, a vetések ismétlésével azokká válhatnak, s ezért sokkal nagyobb áradásoknak nézhetünk eléje mint a minők eddigelé egyáltalán előfordultak. Ugyanez áll a kis-vizekről is; vagyis ezek annál kevésbbé állanak be, minél számosabbak a mellékfolyók. A völgyek alsó részében, hol a nagy-víz számos mellékfolyó találkozásának az eredménye, az áradások sokkal ritkábbak, magasságuk határa azonban sokkal tetemesebb. Hogy a kockára térjünk vissza, a felföldön csak kevés kockánk van, itt tehát könnyebben dobhatunk magas összeget; így annak a valószínűsége, hogy két kockával 12-t dobunk ^ ; míg azé, hogy négy kockával 24-et dobunk már csak • Mindez hasonlatnak igen szellemes, igazságnak azonban mégsem fogadható el, mert a meteorológiai tüneményben mégis több törvényszerűség és határozottság jelentkezik, mint a kockavetésben, hol egyedül a véletlen játsza a főszerepet. Az Amazon az egyetlen folyam, melyre nézve Du púit elmélete még alkalmazható volna. E folyamóriás, majdnem az egyenlítő irányában folyik és két oldalról kapja mellékfolyóit. Midőn a Pastazza, Japura és Rio-Negro mellékfolyókon kis-víz van, akkor az Ucayali, Madeira és Tapajoz telt mederben folynak; midőn ezek kezdenek apadni, amazok emelkednek. A Nilus is meglehetős szabályosan árad és apad; de nem a mérsékelt égövi folyók, melyek csak akkor egyenlítődnek ki némileg, ha a síkság és hegység kellő arányban áll vízgyűjtő medencéjükben, vagyis esőből és hóból vagy jégárból felváltva táplálkoznak. Ugyanez fordul elő, ha esőés forrásvízből arányosan gyűlnek össze. Bármiként van is, az kétségtelen, hogy a teljes árvédelemnek legnehezebb kérdését a töltéseknek adandó magasság képezi. Mutatja ezt a gátszakadások statisztikája is, melyből kitűnik, hogy a szakadások oka a legtöbb esetben a töltések meghágása, vagyis alacsonyságuk volt. Minél magasabbra építjük töltéseinket, kétségkívül annál nagyobb biztosságban élhetünk, csakhogy ennek a költségek állják útját, mert oly sokba kerülnének, hogy ez okból nem lehetne őket elfogadni. Ha a legnagyobb árvizek között olyanok is vannak, melyeket nem tisztán a meteorológiai viszonyok okoztak, hanem jégdugulás, a meder elfajulása, összeszorítása és i t., akkor nem szükséges a töltésezést e mesterséges legmagasabb vízszinre alapítanunk, hanem elégséges, ha ezen akadályokat eltávolítva más legközelebb eső nagy vízállásokból indulunk ki. Ha ily módon gondos tanulmány után megállapítottuk a vízállást, melyre a teljes árvédelmet fektetni kívánjuk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez az árvíz nem mindenütt a folyó egész hosszában egyformán 4*
