Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - B) A töltésezés - 1. A teljes árvédelem

49 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. Ezen utóbbi nehézség legyőzését illetőleg több mód áll rendelkezésünkre, első sorban a körtöltések, melyeket utóbb részletesen fogunk ismertetni. A teljes árvédelemnél a legfontosabb kérdések a töltéseknek adandó magasság és a töltésköz, vagyis az a távolság, melyet a meder mindkét, vagy csak egyik partján a vizek lefolyására hagyunk. A töltéseknek adandó magasság függ: 1. az árvizek magasságától; 2. attól a magasság-többlettől, mely a vizeknek töltések közé fogása következtében szükségképpen előáll. A legnagyobb árvizek magassága, természetszerűleg, nem állandó, hanem változó; s ezért igen bajos meghatározni azt a magasságot, melyre az egész töltésezést alapitni kell. E tekintetben az eddigelé ismert legnagyobb árvizekből szoktak kiindulni és a töltések magasságát hozzájuk viszonyítva meghatározni. Ez azonban fölötte nehéz feladat; egyrészt, mert kellő hosszú időre szóló megfigyeléseknek ritkán vagyunk birtokában, legföljebb egyes népesebb városok vagy községek mellett; másrészről, mert misem biztosít az iránt, hogy az eddig ismert legnagyobb árvíznél még sokkal nagyobbak is nem fordulhatnának elő tisztán meteorológiai okokból, figyelmen kivtil hagyva minden emberi ténykedést, mi a folyó vízjárását ez irányban befolyásolhatná. Igen sokan vannak, kik a teljes árvédelmet azért ítélik el, mert nem vagyunk képesek semmi biztosítékot kimutatni az iránt, hogy az árvizek magassága nem fog-e jelentékenyen emelkedni az eddig ismert legnagyobb mérceállásokhoz képest. A Duna vízállásaiból Budapest körül a hetvenes években azt lehetett következtetni, hogy jégdugulás nélkül 7 méteres árvíz nem állhat elő, az ekkor bekövetkező rendkívül nedves cyklus megmutatta, hogy 8 méternél magasabb árvizek is fordulhatnak elő tisztán meteorológiai okok következtében. A Pón, hol jégzajlás nem fordul elő, az árvizek magassága két század óta 2 méterrel emelkedett. így az ostigliai mércén a következő legnagyobb vizek vannak feljegyezve: 1872. október 23 ... . . . . . 8-56 méter 1868. 8 . . . . . . . . 8-28 ii 1839. november 8 . . . . . . . . 7-88 » 1812. október 12 ... . . . . . 7-70 >i 1810. május 19 . . . . 6-94 11 1801. november 13 ... . . . . 6-80 1755. 10 . . . . . . . 6-48 11 K v a s s a y : Csekély esésíi folyók szabályozása. 4