Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - A) A meder szabályozása - 2. A meder szélesítése - 3. A meder irányának megváltoztatása - b) A folyó csatornázása

40 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. E tekintetben szintén igen szép hypothezis létezik, a melyet azonban a tapasztalat csak részben igazolt. Nevezetesen, hogy az elvágott medrek csak abban a mértékben iszapoltatnak fel és válnak a víz levezetésére alkalmatlanná, a mely mértékben az átvágások, vagyis az új medrek kiképződnek. Ha ez a hypothezis szigorúan állna, akkor az átvágások által semminemű ideiglenes bajok és akadályok nem támadhatnának, holott a tapasztalat a közép Tiszán valamint az alsó Kőrösön azt mutatta, hogy a régi medrek nagyban való eliszapolódása mellett az átvágások éppen nem, vagy csak kevéssé képződtek. És ez a leggyengébb oldala a nem teljes szelvényben való kiváj ásnak, mert ily módon évtizedekre vagyis az átvágások teljes kiképződéseig oly állapotot teremtünk, melynek sem hatását, sem mértékét nem ismerjük, és egyes pontokat sokkal nagyobb veszélyeknek teszünk ki, mint voltak azelőtt és fognak lenni a szabályozás megtörténte után. Ezen a bajon azonban másként segíteni alig lehet — hacsak az átvágásokat teljes szelvényben nem vájjuk ki — mint, hogy a folyót folytonosan megfigyeljük és a nagyobb és állandóbb jellegű akadályokat eltávolítjuk, esetleg keletkezésüket megelőzni iparkodunk. b) A folyó csatornázása. Vannak esetek, midőn a folyó medre oly kanyargós, a betorkolás helye oly kedvezőtlen, vagy méretei oly csekélyek, hogy a meglevő meder szabályozása vagy átvágások alkalmazása helyett sokkal célszerűbb a régi irányt egészen elhagyni és a folyót mesterséges csatornán vezetni tovább. A csatornázásra például szolgálhatnak hazánkban a Béga csatorna, az O-Béga, a Berettyó, a Sebes-Körös, az Ondova-Tapoly és a Rábának alsó 11 kilométeres szakasza; mind e folyók medre hosszabb szakaszokon oly állapotban volt, hogy célszerűbbnek tűnt ki egészen új medret ásni, mint a régi medret megtartani és szabályozni. A szabályozás e neménél igen fontos kérdést képez hogy mily nagyra ássuk a medret, mert csak rendkívül kivételes esetekben lehetséges neki oly méreteket adni, hogy az az árvizeket emészteni képes legyen. Minél mélyebbre vesszük a csatornát, annál könnyebben fenn fogja magát tartani és annál gyorsabban ki fogja magát képezhetni, e tekintetben azonban még az is szükséges, hogy a kellő mélység mellett legalább oly szélességet adjunk neki, hogy e kettő összehatásából eredő sebesség képes legyen a partokat és medret megtámadni. Nem róható meg e tekintetben eléggé amaz eljárás, hogy az ily módon csatornázott folyóknál a helyett, hogy a töltésekhez szükséges anyagot magából a mederből vájnák ki, azt mélyítve és szélesítve, megelégesznek a középen egy keskeny csatornával és a töltésekhez szükséges többi földet