Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - A) A meder szabályozása

24 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. hetünk át a további vizsgálatra, hogy a kellőleg kiképzett vagy szabályozott meder mellé miféle kiegészítő rendszert állítsunk. A meder kellő állapotban való létele, vagy ily állapotba való juttatása tehát mindennemű szabályozásnak a kiinduló és sarkpontja, s ezért minden szabályozó rendszer úgy értendő, hogy célja vagy: ezt az állapotot létesíteni vagy : a mederszabályozáshoz támaszkodva ezt kiegészíteni, tökéletesíteni. A) A meder szabályozása. Ott, hol a folyók nagy esésű völgyekben kigyódzanak végig, rendszerint beágyazott és kellő szélességű medrük van — hacsak vízmennyiségükhöz képest rendkívül sok hordalékot nem hajtanak — s ezért e szakaszokon legkevesebb a teendő; a baj csekély, jobbára a partok rongá lására szorítkozik, kiöntések — ha előfordulnak is — csak részlegesek és könnyen meggátolhatok; szóval a meder emésztő képessége egyensúlyban van a levezetendő vízmennyiséggel, dacára annak, hogy mind a vízmennyiség mind a hordalék aránylag sokkal több mint a folyónak alsó szakaszán. Ideális végcélja tehát az volna minden folyószabályozásnak, hogy a medret legalább is oly állapotba hozza, a milyen a felső és középső szakaszon rendszerint lenni szokott, vagyis, hogy egyensúlyban legyen a vízmennyiséggel és a hordalékkal, vagy legalább is ezt lehetőleg megközelítse. Ennek azonban ellene dolgozik az esés csekélysége és részben maguk a kiöntések is, mert a medrében helyt nem találó víztömeg megszűnik a meder kiképződéséhez és fenntartásához hozzájárulni, míg ellenben : azokon a folyószakaszokon, hol a kiömlött, viz természetes vagy mesterséges akadályok miatt kénytelen a mederbe ismét visszahúzódni, a meder már sokkal jobban ki van képződve, világos jeléül annak, hogy a nagyobb és kivált tisztultabb víztömeg a meder kiképzését elősegíti. Például hozhatók erre Olaszország ama folyói, melyek az alpesi tavakból erednek, a mennyiben ezek mind mélyen beágyazvák, míg a közvetetlenül a hegységből eredők: alacsony partúak. A Linth-csatorna, mióta a hegyi patakok nem közvetetlenül belé folynak, hanem előbb a Wallenstädti tóba szakadnak, hol a víz hordalékától megtisztultan jut a csatornába, medrét több mint 3*8 méterrel mélyítette. Meg kell itt jegyezni, hogy a víz megtisztulása kétféle módon növeszti a sebességet, mert a tiszta víz gyorsabban halad mint az iszapos, hordalékos, és mert a tisztaság elősegíti a vízrészek szorosabb egyesülését. Két tiszta vízcsepp nemcsak könnyebben egyesül mint két iszapos, hanem kisebb átmérővel is bir. Megérthető ebből, miért állítják kitíinő francia szakemberek, kik igen rohamos és hordalékos folyókkal sokáig küzdöttek, hogy az erdősítés az árvízveszélyt a felső völgyekben meg fogja szüntetni, mert