Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

I. A csekély esésű folyók természete

13 I. A csekély esésű folyók természete. r Az árhullámok levonulásainál észlelt vízállásokból kiderül: Hogy a komáromi és paksi vízállások közti viszony az utolsó 24 évben nem változott meg észrevehetőleg, a miből az következik, hogy vagy mind a két helyen egészen egyenlő változás ment végbe a mederben és az egyenlő fokú változásoknak tulajdonítható, hogy a két vízállás közti viszony ugyanaz maradt, vagy pedig egyik szakaszon sem történt jelentékeny változás a mederben, és ezért maradt meg változatlanul a vízállások közti viszony is; mivel pedig az első eset nem valószínű, tehát a második esetnek kellett megtörténnie, azaz: a mederviszonyok sem Komáromnál, sem Paksnál észrevehetőleg meg nem változtak és így mindama különbségek, melyek Budapesten a vízállásokban a komáromi mércéhez viszonyítva az utóbbi időkben mutatkoztak, kizárólag a budapesti folyamszakaszon közbejött mederváltozásoknak tulaj donitandók. összevetve a soroksári Duna ág elzárása előtti négy évi vízállásokat (1868—71) az őket követő négy évi (1872—75) vízállásokkal és ezeket ismét a komáromi mércével, kitűnt, hogy a soroksári Dunaág elzárásával a vizek lefolyásában okozott változás folytán Budapesten a vízállások általában nagyobb magasságokra emelkedtek, még pedig: -f- 1'5 méter vízállásnál ... 22 centiméterrel, + 2*5 „ „ ... 44 „ + 3-5 „ „ . . ' . 62 + 4-5 „ „ ... 89 + 5-5 „ „ ... 78 De a promontori Duna-ág kotrása következtében javulás állott be, mi — az 1884/7-iki vízállásokat véve alapul — átlag mintegy 36 centimétert tesz az 1 '5 méter vízállástól a 4'5 méterig; 5'5 méteren felüli vízállás az egész utóbbi négy évben nem volt és így erre nézve összehasonlítás sem tehető. A középvízállásoknál és középárvizeknél tehát a duzzadás még mindig észlelhető. A Rhone folyón a mellékágakat csakis alacsony fenékgátakkal zárták el, úgy hogy nagy víznél mind a két ágban folyhat a víz, csakis alacsony vízállásnál szorul egyedül a főmederbe, hogy a hajózásra szükséges vízmélység előálljon; Budapest alatt a Dunán ugyanily módon zártak el újabban több mellékágyat. Lombardini szerint, ha valamely fotyó két ágra oszlik, ez mindenkor csökkenti az árvizek magasságát, de emeli a feneket és a kisvíz szinét. A víz megosztás elve a hydraulikában hosszú időn át igen vitatott kérdés volt, s nem lesz érdektelen az erre vonatkozó tapasztalatokat Hollandiából és Olaszországból vett példákkal illusztrálni. „A mult század végső felében és a XIX. század elején — mond a hivatalos hollandi jelentés* * Les travaux publica dans les Pais-Bas, Van kerkwyjk, La Haye 1878.