Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

IV. Függelék. Kivonatok Hieronymi Károlynak és a jelen mü szerzőjének az 1888. évben megjelent emlékirataiból

116 IV. Függelék. Teljes ármentesítést azonban patakainknál nem tervezünk s megelégszünk, ba a rendes nyári vizek számára képesek vagyunk kellő medert alkotni. Mivel tehát a közepes áradásoknál nagyobb vizek már a medren túlcsapnak és a völgyben terülnek szét, azért enemű szabályozások érezhető befolyással a Tisza vízállásaira nem lehetnek. A belvizek pedig egyrészt megelőzik az árvizeket a mederbe jutás idejét illetőleg, másrészt a töltések közé fogott folyóknál a belvízlevezetés mindaddig szünetel, míg a folyó vízszine le nem stilyed, így tehát a víztömeget nem növelheti, ha csak gőzgéppel nem emeltetik ki. Ha 1,000,000 hektárra veszsziik is fel az Alföldön a Tissza völgyében még-ezentúl lecsapolandó területek összegét és ha feltételezzük azon legrosszabb'esetet, hogy e csatornák legnagyobb víztömegükkel akkor ömlenek a folyóba, mikor annak vízállása a legnagyobb, akkor sem tenne ki ez többet másodpercenknét 200—300 köbméternél. Ugyanis belvízlevezető csatornáinkat hektáronként és másodpercenként 0*2 egész 0"3 liternél nagyobb emésztésre nem tervezzük. A Tiszavíz pedig 2,500—3,500 köbméterre számíttatik másodpercenként. Ha ezek alapján a számításokat az egyes keresztszelvényekre megtennők, azt találnók, hogy 0"2 egész 0'3 méternél a vízszinemelkedés nem tenne ki többet. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy ez abban az esetben állana elő, ha mint feltételeztük, de meg nem engedtük, hogy a belvizek maximuma összetalálkozik a folyó főárjával és egész tömegében akár nyilt csatornák, akár gőzgépek segítségével abba belé juthat." A Tisza völgyén sok helyütt ma a belvizek rendezése égetőbb feladat mint a töltések magasítása vagy szélesítése. Egyrészt, mert az árvizek nem jelennek meg oly gyakran mint a belvizek, másrészt gátszakadások esetén az elöntött területnek nem csak egy évi termése megy tönkre, hanem évekig ott poshad a víz, míg ha a levezető csatorna-hálózat megvan, ugyanazon évben az árvíz lehúzódása után a terület felszántható és bevethető, sőt ha az elárasztás nem későn történt, még termésre is van kilátás korán érő tengeriből vagy takarmányfélékből. Az 1888. évi nagy árvizek sem okoztak volna annyi kárt, ha a csatornahálózat teljes egészében ki lett volna épitve és a poshadó vizeket mindenütt levezethettük volna!