Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

I. A csekély esésű folyók természete

5 I. A csekély esésű folyók természete. r A hydrológia az esővizek lefolyásának törvényeit tárgyalja, tekintetbe véve a talaj geológiai képződését, átbocsátóságát, mívelésmódját é. i. t. Nem lehet e mű feladata a hydrológia törvényeinek tárgyalása, mi a vízépítéstannak körébe tartozik, s ezért röviden csak azokra a tényezőkre kívánunk szorítkozni, melyekre a folyók vízgyűjtő medencéinek ismerete alkalmával szükségünk van. 1. A vízgyűjtő terület nagysága, tengerszin fölötti magassága és fekvése; mert ez utóbbitól függ jó részben a reá hulló csapadék mennyisége. 2. A vízgyűjtő terület domborzati viszonyai; mennyi a hegy, mennyi a domb és sík vidék. A hegyek meredekek, vagy szelid lejtőjűek-e? 3. A fő- és mellékfolyók vízgyűjtő területeinek nagysága és alakzata; a völgyek hosszúak és keskenyek, vagy szélesek és összefutók-e ? 4. A vízgyűjtő medence geológiai alkotása; vulkános vagy üledékes kőzetekkel van-e dolgunk'? 5. A vízgyűjtő terület talajnemeinek átbocsátóság tekintetében való természete. Egészen más a víz gyülekezése és lefolyása átbocsátó, mint át nem bocsátó kőzet- és talajnemeken. 6. A csapadék-mennyiségek nagysága és elosztása az évszakok szerint. 7. Az elpárolgás mennyisége és elosztása időszakok szerint. 8. A hó mennyisége és a fagyos napok száma; a kiengedés rohamossága vagy fokozatossága. 9. A vízgyűjtő terület mívelésének módja; vájjon erdővel van-e borítva és mily része, vagy mint szántó és rét míveltetik-e; avagy ellenkezőleg: kopár és vízmosásos területek fordulnak-e elő benne és mily terjedelemben. Ezen általános vizsgálathoz csatlakozik a szorosabb értelemben vett mérnöki tanulmány; ú. m. 1. A lefolyó vízmennyiség nagysága árvízkor, közép- és kis-vízkor. 2. A hordalék nagysága és mennyisége. 3. A völgy és meder esése, vagyis hosszszelvénye ; ugyancsak a völgy és meder keresztszelvényei. Minél több és nagyobb hordalékot hajt valamely folyóvíz a medrében, annál nagyobb esést csinált magának, hogy e hordalékkal megküzdhessen. Ha a liordalékhajtás újabb eredetű, a folyó esését növelni fogja mindaddig, míg a hordalék nagyságával az esésből eredő sebesség-növekedés egyensúlyba nem jut. Minél szilárdabb talajból vagy kőzetből áll valamely folyó medre, annál nagyobb az esése és sebessége. Ugyanezért megfordítva is áll P a 1 e o c a p a következő tétele: „Oly folyó, mely magát meredek partok közé beásva folydogál, melynek minden állapotában bő vize van, mely nem tölti fel medrét, hanem iszapját tovább hordja, mely kiont ugyan időnkint, de csak kis magasságra természetes partjai fölött azon nagy bemélyedéshez képest, melylyel partjain alúl bir, ily folyóról sohasem lehet azt állítani, hogy csekély lenne vízszin-esése a folyó természetéhez képest."