Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal és a tudomány

dig egyazon igazsághoz jutunk el, t. i. ahhoz, hogy a természet tüneményeinek ismeretéhez a tapasztalati út vezet s hogy az ismeret mélysége és becse a kiismert tünetek sokaságától és gondos egybevetésetői függ. A fogyatkozás, mely az egyes korszakokban tapasztalható, mindig az ismeret fogyatékosságán múlik. MÓZSES sokban tévedett, mert nem ismerhette a tüneményeknek, még kitűzött czéljának megfelelő mennyiségét sem ; szintúgy ARISTOTELES is, ki a tapasztalati úton roppant sokra vitte ugyan s belevonta kutatásainak körébe az állatok életét is. De egyikök sem tudhatott mindent, még azon a körön belül sem, a melyet mint egyes ember áttekinthetett; ARISTOTELES is csak azt adta, a mit az egyes ember a tünemények özönéből úgyszólván kimarkolhatott. S ez a sors jutott mindazoknak, a kik LINNÉ előtt működtek. Már pedig az emberiség művelődésének nagy és magasztos feladata mást kívánt: rendszeres eljárást, mely megadja a lehetőséget, hogy a tünemények — emberileg szólva — összességét és tanulságait az emberi értelem számára megszerezze. És ha képzelődő tehetségünk elég erős, s ha szárnyára kelve, viszsza szállunk akár MÓZSES, akár ARISTOTELES korába, vagy csak a XVII-dik század végére is, a mikor egy derék magyarember « A' Boldog Emlékezetű MISKOLCZI GÁSPÁR, Sok szép Ekklésiáknak mind Magyar-Országban mind Erdélyben hasznos Tanítója » remek magyar nyelven, sok és erős hittel és istenes együgyűséggel kiteremtette az •Egy Jeles Vadaskert » czímű munkát: menten reáakadunk az egyes ember szánalomra méltó gyarlóságára, a mint az anyatermészet tüneményeinek özönével küzködve, erejéből kifogy, merő okoskodásba, föltevésbe és a szarvas hibák tengerébe merül. Valóban az örök dicsőség fénye, az emberiség hálája illeti meg azt a lángelméjű embert, a ki a rendszeres vizsgálódás alapkövét lerakta, ezáltal módot nyújtott a munkafelosztásra, így az egyes emberek és emberöltök felgyűjtötte tanulságoknak élő, folytonosan öregbedve-tökéletesedő tudománynyá való alakulására. LINNÉ KÁROLY — korának irodalmi szokása szerint CAROLUS LINNAEUS — svéd természetbúvár az a halhatatlan, ki lerakta a rendszeres kutatás alapját s ezáltal sarokkővé vált a természethistória fölséges hajlékában. A növények országán kívül az állatok világában