Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal szervezetéről

A HAL SZERVEZETÉRŐL. A hal hideg, pirosvérű gerinczes állat ; teste többnyire csontszerű héjjal van borítva, ritkán anélkül való ; mindig s^ilványos lélek^etü ; tartósan csak a vízben élhet meg; legtöbbnyire lerakott ikrából kel ki ; végtagjai a páros, vízszínt álló úszószárnyak, valamint az úszósörények is sugaras vázra feszülnek. US 289. ábra A ponty vázlata. F fejrésze; Sz—hu torzsoké; ft farkatöve; fv farkavége; 0 orra; S szemköze; fii fedelékje; hp halpénzes héjjá; OV oldalvonala; ts bognártiiskéje; us úszósugara ; HS hátsörényúszója ; KU kormányúszója; AS alsósorényúszója; hu huggyója; HO hónaljúszószárnya; HA hasúszószárnya; b bajusza; / szem előtti, // szem mögötti,/// szem alatti tájék; AB test hossza; CD testöble; x szembogara; - szemcsillaga; T a szilványfedelék széle. A hal testének és részeinek magyarázatát a ponty alakjához kötjük, még pedig a 289. ábra alapján. Testalkotás szerint a hal többnyire vetélőalakú, két oldala felől lapított és nem tagbaszakadozó, vagyis a fej határ nélkül átmegyen a törzsökbe, ez ugyanígy a farkba. A fej határát a szilványfedelék széle (fd), a fark kezdetét vagyis tövét (ft) a hugygyó