Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal a természet háztartásában

halseregek ikrájától szinte sárgulnak a szélvizek, akkor nemcsak a rovar, nemcsak a madár, hanem maga a hal is ezekre veti magát. Itt a korlát! Neki esik a halikrának még a vízibogár is ; a gázoló madarak, az úszók akkortájon « mindennapi kenyeröket» találják az ikrában ; sőt a mint azt a pontyok tenyésztésére berendezett ívótavak bizonyítják, az ikráshal a tejessel együtt saját tojományát is nyeldesi. Ha hozzáteszszük még azt is, hogy számtalan ikra úgy pusztul el, hogy a halak dagadó vízben ívnak, a víz leapad s az ikra a szárazon marad ; hogy széljárás, a vihar hullámcsapással a mélységbe sodorja az ikrát, hol vagy ki nem kelhet, vagy martalékul esik az állatvilág örökös éhségének ; sőt hogy az ikrából kikelt porontyot épen annyi veszedelem üldözi, mint az ikrát magát: mondhatjuk, hogy láttuk a kép visszáját, a felvetett kérdésre megkaptuk a világos feleletet. A végső eredmény az az összhang, a melyet a szabad természet állatéletében bámulunk s mely abban nyilatkozik, hogy a természetben mind az, a mi élet, egyfelől részeiben önönmagát szabályozza, másfelől pedig, mint egész, kifejlődésének, lüktetésének föltételeit, de korlátait is megtalálja a világ-egyetem erőiben. Könnyen beláthatjuk már most, hogy a haszon és a kár, a melyről a halak tekintetében elmélkedünk, csak az ember érdekének szempontjából valóban az, mert a természet életének összességét véve, a haszon és a kár nem fogalom. Az ember egész hatalmával csak azt éri el, hogy a természet életének egy kis részével kitér előle s mihelyt a behatás megszűnt, a természetes állapot legott helyreáll. Az ember hiába irtja ki adott vizek halait, még akkor is, ha el vannak rekesztve s halas vizekkel egyáltalában nem közlekednek : ezek a vizek pár év alatt már halasok. Hogyan r A vízről-vízre költözködő vízimadár rászállott valamely ívóhelyre, ott a halak lerakott ikrájában lakmározott s lakmározás közben egy pár ikra a tolla közé ragadt. A madár tova röpül, rászáll a hal nélkül szűkölködő vízre, ott tollászkodik s az ikra kihull — kikél ; más vízimadár más fajt hoz — a víz megnépesül. Ilyenek a természet telepítő útai.