Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
III. Természethistória - A hal a természet háztartásában
kezdtek, majd felcsaptak a víz színe fölé s ha az egyik tartónak juttattam a legyet, a szomszéd tartó halai láthatólag haragosan viczkándoztak mindaddig, a míg nékik is jutott. Igen természetes, hogy a hal ilyenformán szabad állapotában is kitűnő tájékozással bir, tapasztalást szerez, azon okúi s a jó, figyelmes halász tudja, hogy minél öregebb a hal, annál nehezebb a fogása, mert ismeri a szerszámot s ki is tudja kerülni. A táplálék megszerzésének módjai a halnál különfélék. Az igazi rablók vagy megfeküsznek vagy lesbe állanak. A megfekvés az, a midőn a harcsa gyökerek vagy uszadékok mellett meglapul, veszteg marad s megvárja, a mig a préda megközelíti ; vagy a midőn a csuka lebegve, sokszor órákon át is egy helyen marad, míg prédát lát s rajta üthet ; a csuka ilyenkor úgy el van merülve a lesésbe, hogy hurkot lehet reá keríteni ; sőt akárhányszor el lehet hibázni anélkül, hogy erre ügyet vetne. A lesbeállás a legnemesebb halaknál dívik. A pisztráng, a lazacz, galócza, pérhal a vizek úgynevezett lengjében, t. i. rendesen azon a ponton áll meg, a hol a víz különböző sodrai összefolynak, egyesülnek s a víz rohanása csókken; a hal természetesen fejjel víz ellenében áll, tehát várja azt, amit a víz sodra hoz A pontyfélék legtöbbje « legel » ; ezalatt a halász azt érti, a mikor a hal majdnem tótágasba állva, a víz fenekéről szedeget; némelyek, leginkább a tokféle halak, túrnak, hogy a táplálékot felvethessék. Némely halak veregetnek, azaz a víz fenék fölé emelkedve lecsapnak, hogy az iszap felső rétegét felkavarva jussanak táplálékhoz. De vannak bizonyos időszakok, a mikor, a nagy ragadozók kivételével, a többi hal egy módot követ; ez az időszak a vizeknek u. n. « virágzása*, a mikor t. i. bizonyos rovarfajok kifejlődésük során tömegesen s úgy jelentkeznek, hogy a halak elérhetik őket. Ilyenkor minden hal, az igazi ragadozók kisebbje is, ennek a tápláléknak esik neki. Általában ki lehet mondani, hogy a vizek minden színtájának kijut a maga hala. Ezek után vessük szemünket arra a képre, mely a halat más tünetekhez, való viszonyaiban mutatja; ismerkedjünk meg különösen avval, a melyet a magyar vizek kinálnak. Ez a viszony egészben az évszakokhoz alkalmazkodik : hatalmasan