Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal a természet háztartásában

testalkatra nézve legtökéletesebb halak — a pisztráng és rokonai — nagy sebességet fejthetnek ki, mely másodperczenként nyolcz méterre rúghat. Igaz, hogy ez a sebesség a madarakéhoz képest nem nagy, mert a madarak sebessége — PRECHTL* szerint — másodperczenként körülbelül huszonegy méterre rúghat; de tekintetbe kell vennünk az elem — a víz — tömöttségét is, és akkor a hal sebessége mindenesetre nagynak mondható. Ha a legnagyobb sebességet kifejtő nemes hal alakját törzsalaknak állítjuk fel s azután erről az alapról végig tekintünk a többin, igen nevezetes, szembetűnő módosításokra akadunk, a melyek — ha csak a magunk halait veszszük is — az angolna vagy az ingola kigyószerűségétől, a kárász vagy dévérkeszeg lapátos alakjáig terjednek. Ezek már magukban is a mozgás sokszerűségét jelentik, a melynek a táplálkozásra, így arra a szerepre is, a melyet a hal a természet háztartásában betölt, mindenesetre nagy befolyása van. Az eddig mondottakból már két igen nevezetes tanulságot vonhatunk ki : megtudjuk, hogy a hal az úszóhólyagnál fogva egészben a víznek bizonyos színtájához van kötve ; továbbá, hogy mozgása alakjánál fogva is módosul. Lássuk immár az úszást. Azok az írók, a kik PETTIGREW előtt foglalkoztak az úszás mozzanataival, úgy fogták fel a dolgot, hogy a hal farka a legfőbb hajtó műszer, még pedig akként, hogy jobbra-balra cséplőszerű, tehát ütő természetű mozgásokat végez; az egész test ehhez képest felváltva, hol —, hol —* szerűen görbül, tehát valami hajigálódzást végez. PETTIGREW két mozzanatban és igen helyesen állítja föl ezekkel szemben tételét ; az egyik az, hogy a halnak fő hajtószere igenis a tark, melynek úszó járása azonban 8-asban történik, a másik az, hogy a hal teste felváltva — kigyódzó vonalban mozog, tehát folytatólagos oo-ban halad. Ennek helyességéről a legzömökebb testalkatú halnak megfigyelése is meggyőz. Az egyszerű —- -— vonalnál kevesebb hajlású hal nincs ; több hajlású igenis van, például : az angolna, az ingola; megjegyzendő azonban, hogy ezeknél a hajlások, * PRECHTL J. J. «Untersuchungen über den Flug der Vögel» Wien 1846. Egy igen derék, elfeledett munka, mely mathematikai alapon áll.