Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

Kövi KÁRÁSZ — P. K. — Carassius gibelio Nas. Köz CSUKA, Esox lucius L.* KÖZBÜLSŐ FEDELÉKCSONT — infraopcrculum.* KÖZÉPSŐ LEGÉNY — Komárom — a ladik orrától számítva a második padon húzó. KÖZEPSŐSZÁRNY — Kopácsi — hasúszószárny p. ventralis). KÖZÉPSŐ TAT — Csongrád — a lélekvesztó dereka táján meghagyott rekesz, egyszersmind erősítő és ülőhely is. KÖZÉPTERMÉSZETŰ HALAK — Miskolczi Gáspár — «a' mellyek néha a' tengerből az édes vizekbe is kiszarmaznak». KózHÁLÓ — Uj-Székely — I. Kétközháló. KÖZÖNSÉGES TOK — Szirmay Andr. — Acipenser Sturio L. a magyar vizekre csak ráfogva. KÖZÖSÖDIK — Miskolczi Gáspár — a hal, azaz : ívik. KUKACZ — Duna, Balaton — a giliszta, melyet a horogra raknak. KULCSCSONT — clavicula.* KULCSOS — Tihany — a halászbokor eleje (kormányosa), ki a czéhláda kulcsát őrzi. KULLOGÓ — Nagy-Dobrony — rendesen három, néha négy czölöpre. rakott ülőhely, lábvetővel, mely a vész közepén, áradások tükrén készül, csak csónakon érhető el ; az öröshálóval való halászatra szolgál s igazi «czölöpépitmény». Leginkább tavaszkor dívik ; télire kihányják. KURTA BAING, Lcucaspius abruptus HECK.* KURTULA — B. S^abó Dávid — az a kurta dorong, a melylyel a kurtulás, illetőleg fattyúlaptáros a kötelet az akadályokon átvetegeti. KURTULÁS — B. Szabó Dávid — helyesen, de csak az alattságra alkalmazva, holott a fattyúlaptáros is kurtulás. KURTULÁSZNI — Komárom — az öregháló húzásánál a tartókötél mellé rendelik a fattyúlaptárost (gyereket), kinek az a föladata, hogy a tartókötelet mindenféle akadályon átsegítse ; 1. Kurtula. KUSZAKECZE — Szentes, körösi halászok — 1. Kecze. KÚTFEJ P. K. — a Balaton körül a mocsaras helyek nyílt mélysége; 1. Kutu, Vész, Lápkút, Kotus. KUTYAHAL — H. O. — Umbra canina MARS. Bodrogköz. KUTYAHAL — Grossinger — Lota communis Cuv. KUTYAMÁSZÓ — Varbó, Ipoly — I. Varsaháló. KUTYATEJ — Szeged — 1. Czötkény. KUTTYOGATÓ — Szeged — 1. Futtyogató, Buttyogató. Formájára nézve megjegyezte a halász, hogy «olyannak kell lenni, mint a csikó lába». KUTTYOGATÓ — T. S}. Nátly gyűjtése — I. Buttyogató. KUTTYOGATÓ NYELE, az a rész, a melyet a halász a kezében tart.* KUTTYOGATÓ SPÁRGA — Szeged — a kuttyogató v. futtyogató mellett használt nagy horognak igen erős ina v. dereka. KUTTYOGATÓ SZÁRA, az a rész, a mely ki van élezve s a nyél és talp közé esik.* KUTTYOGATÓ TALPA, az a rész, a melylyel a halász a vízre vág, hogy a hangot kicsalja. KŰHAL — P. K. — Cobitis barbatula L. Keszthely. KÜLLŐ — Gobio — I. Felpillantó Küllő, Fenékjáró Küllő.* KÜLLŐ — P. K. — Gobio vulgaris Cuv. ZalaTapolcza ; a kerék küllőjéről, alakfestő. KÜLSŐ CSAPÓ — Balaton, tihanyi őshalászat — az evező szárának az a fele, a melyet a halász evezéskor a kezében tart. KÜLSŐ NYAKSZIRTCSONT — os occipitale externum.* KÜLSŐ SZEGLIK — Balaton, őshalászat — az a két szeglik, a mely az ajtólék felé esik ; 1. Belső Szeglik, Szeglik. KÜPÜ — Kis-Majtény — a szigonynak az a része, a melybe a rúd jár ; 1. Köpű. KÜRTŐ — Fertő tava — igen szövevényes vejsze. Részei a lésza, az udvar, a kotrócza, a szerszám, a fej és a kapu ; 1. azokat. KÜRTŐ — Tápé, őshalászat — a magyar vejsznél az a rész, a melyben a hal fogva marad ; 1. Fej. KÜRTŐ KARÓ, mely a magyar vejsze kürtőjét tartja, erősíti.* KÜRTŐZNI — Hegykő — a kürtővel űzni a halászatot. KÜRTŐZŐ HELY — Hegykő — az a pont, a