Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
az a fedő, mely a szironyt v. szilványt bctakarja» ; I. Kopétó. KOPÉTYÓ — Balaton-Fii red — 1. Kopétó. KOPÉTYÚ — Simontoinya — I. Kopétó. KOP HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. század — a gob hallal felhozva; ma a botos kölönte. KOPHAL — Cottus gobio Cuv. GALGÓCZY szakácskönyvében 1622. Nyilván egy tőből a német Koppe. Groppen-nel. Komáromban ma is él. KoPOLYA — Solt — az áradások után mélyedésekben megmaradt víz ; rendesen jó halashely. KOPÓTÓ — Bódva és Miskolcinál — I. Kopétó. KOPÓTÓ — Orbis pictus 1708. KOPÓTYÓ — Tóth Pál, BONNET fordításában — 1. Kopétó, az operculum értelmében. MiKLOSiCH szerint a szláv klcpeto. KOPOTYÓHÁRTYA — Tóth Pál, BONNET fordításában — az infraoperculum értelmében. KOPÓTYÓK — P. K. — Ammococtcs branchialis. Eredet nélkül. KOPÓTYÓS HALAK — Tóth Pál, BONNET fordításában. KOPPANTYÚ — Kuthy — I. Kopétó. KOPPINTÓ — Kopácsi — 1. Kopétó, «a koppintó alatt van a szilvány* mondta az öreg MÁTÉ ÁBEL. KOPSA — Cottus gobio L. Udvarhelymegye vizei (székelyj. KORÁTSÚ — Miskolczi Gáspár — a ponty héj járói «nagy öreggaras korátsú, könnyen le-hulló haja ' vagyon*, terhát a peripheria értelmében. KORCZ — általánosan — fonatos keresztkötés ; vesszőből, nádból kötött terelő falakon stb. a kötés maga ; I. Korczvessző. KORCZKÖTÉS, a czége, vejsze, verés kötése.* KORCZVESSZŐ — Kuthy — a mivel a nádkunyhót kötik. KORDA — H. O. — Pclccus cultratus AG. G/tfr. KORMÁNY — általánosan — hajón vagy állóbárkán az a vízbenjáró rész, a melynek jobbra-balra fordításával a hajó irányát szabályozzák ; sokszor az evezőt is így nevezik, a melylyel kormányoznak. KORMÁNY — Kopácsi — a hal farka. KÓRMÁNYSÖRÉNY — Balaton-Füred — az alsósörény úszó, p. analis. KORMÁNYSZEG — Balaton-Füred — a melybe a kormányevedző. húzópántja van beakasztva. KORMÁNYÚSZÓ — a hal farka végén terjedező úszó, pinna caudalis.* Kosz — H. O. — Aspro Zingcl Cuv. Baja. KOSZT — B S^abó Dávid — horogvessző, székely szó : «A márnát kos^tonn az halász felrántja », I. Kosztos horog. KOSZT — a csapóhurok nyele is az.* KOSZTOS HORGÁSZAT az, a midőn a horog inánál fogva vesszőre vagy babkaróra van kötve.* KOSZTOS HOROG — I. Kosztos horgászat.* KÓTA — Balaton, tihanyi őshalászat — nagygyékény nyaláb, mely a macskakötelhez van kötve s a víz felszínén úszva, mutatja a pontot, a mely felé keríteni kell ; akkor használják, a mikor a látott halat fogják. KÓTIS — Máramaros, Visk — az eresztőhálón az ín ólomkarikái. I. Eresztőháló. KOTLIK — Tihany, B.-Füred — a keszegfajokról nem mondják, hogy ivik, fördik vagy vív, hanem : kotlik. KoTRicz — P. K. és H. O. — Leuciscus rutilas L. Kes-thdy. KOTRÓCZA —• Fertő tava — a kürtő része ; az, a melybe a hal. az udvarból jöve belé kerül. KOTÚS HELY — Kornádi — kiterjedés szerint nem nagy, de mély, ú. n. kövérföldes helv. Csíkhalászatra alkalmatos, I. Lápkút. KÖCSÖG — Acipenser Ruthcnus L. Varbó (palócz). KÖCSÖGE — H. O. — Acipenser Ruthcnus L. Komárom. KÖCSÓGEHÁLÓ — lásd ; Kecsegeháló. KŐFÚRÓ — PK.— Cobitis tœnia L. Tis;a. KŐFÚRÓK — Petronuyontini, mint család.* KŐHAL — P. K. — Cobitis barbatula L. ZalaTápokba : hibásan Gobio vulgaris Cuv. Komárom. H. O. KŐHARAPÓ — BUL{ A. — Cobitis tárnia L. Erdélyi résnek. KÖLDÖK — Balaton-Füred — végbélnyílás = anus ; I. Hugygyó. KÖLÖNTE — Cottus, I. Botos Kölönte, Czifra Kölönte, Kisszájú Kölönte.*
