Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

INÓ — Nádasdy Tamás lev. — a pisztráng fogásról szólva ; a horog inától, tehát a pisztránghorog egészsze. INTAKARÓ — S^otnok — gyékény, a melylyel nagy hőségben a háló ólmos inát betakarják. INTÉS — Tihany — ha a bokornak valamely tagja hanyag, részeges, házsártos, czivakodó, lusta stb. háromszor intik meg s ha nem fog rajta, felmondanak neki ; a ki a helyébe lép, « rááll a szerszámra* I. Ráállani. INSZEÜŐ — Csongrád — az a legény, ki a hálónak a vízből való kiszedésekor s a hajóba való betakarításkor az alínt felszedegeti és rendberakja. IN TÁBI.A — Duna mentén — az a peremes deszka, a melyen a fenékhorgot kihányásra elrendc/ik. ISLÉG — Szeged — I. Isling és Isiik. ISLIK — Komárom — 1. Isling. ISLING (néha Isiik), minden erősebb zsineg, a melylyel pld. a háló az inakhoz, v. fakeretekhez van kötve. Nyilván a schlinge szótól ered. L. Lajfánt. ISLINGTŰ — Komárom — olyan mint a hálótű, csakhogy a fonalhoz képest nagyobb : 1. Allítótíi. ISPITA — Komárom — a halbárkának külön rekesze, melybe a megbágyadt halat rakják. ISTÁP — Balaton — I. Apacs. A balatoni őshalászok nem ismerik az apacsot ; a Bodrogközön a szárnyasvarsa feszítő karója és horgászbot is. ISTÁPKÚ — Balaton-Füred — az istáptól számítva az első nagyobb kő ; I. Csattkő. ISZÁK — Csongrád — 1. Szák. ISZAPOS FENÉK — általánosan — tinóm, mélysárral borított vízfenék. ISZKÁBA — általánosan — vaskapocs, a ladik oldal és fenékdeszkáinak egymáshoz való erősítésére ; eszkába is. IVADÉK — Tata — apróka pontyok, a melyeket a költő tavakból, hol az ikrából kikeltek, a nevendék tavakba eresztenek. IVADÉKRA VALÓ — Calend. occ. 1721 — ponty, azaz szaporításra alkalmatos ; I. Anyaponty. ivÁsú — Agárd — pld. : idei ivású, tavali ivású ponty, azaz : mely ezidén v. a múlt évben kelt ki az ikrábúl. ÍVNI — általánosan — a halak ikrázása, párzása. IVATNI — T. Sz- — 1. ívni. ívÓHEi.Y — általánosan — a hol a halak ívni szoktak. J JÁcz — Squalius dobula L. Varba (palóezj. JAKESCKE — Marsilius, Bloch — I. Jász keszeg. JANKÓ — Bódi>a mentén — tréfásan az apacs ; ha pld. sekély vízben az apacs akadozik, azt mondják : «kotor a Jankón. JÁR — Agárd — pld. : felhős időben nem jár a hal ; I. Haljárás. JÁRÓKÖTÉL — Karád — I. Bejáró k. JÁROMCSONT — os jugularc.* JÁsz — H. O. — határozottan Squalius dobula L. Berettyó-Újfalu. JÁsz — Idus, I. Ónos Jász.* JÁSZKESZEG — Janua 1729 — Idus melanotus HECK. JÁSZKESZEG — P. K. — Squalius dobula L. Komáromban következetesen alkalmazva H. O. P. K. Ercsiben Idus melanotus HECK. is ; hibásan Aspius rapax Cuv. Bódi>a. H. O. ; T. Sz- Szeged. Síjualius dobula L. JASZ KESZEG — Ujfalvi-Szikszai xvi. század— «phoxinus lenis»; csak ráfogás, mert az ARISTOTELES oó-jivo; hala nem határozható meg. Az Orbis pictusban (1708) thymallusnak mondva. JÁSZPADUCZ — H. O. — Abramis melanops HECK., Szendrő, Bódva. JÁSZPONTY — P. K. — Squalim dobula L. JÁTSZIK — a hal a verőfényen ; de a horoggal is. JAVALLANI — Balaton-Füred — halászó helyről mondják, így : « jónak javallt helyen ereszti a hálót ; másnap reggel fölfeji.» JÁz — Squalius dobula L. BodrogközJEGELLŐ — Hegykő — nagy véső, melylyel a kürtőben a jeget kivésik, hogy a fogott halat kimerhessék. JEGELLŐ — Balaton — az a halász, ki a lékeket vágja. JEGELLŐKŐ — H. O. — 1. Kőszakócza. *