Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

HÓKONY — B. S^abó Dávid — a bókonynyal egyértelműnek magyarázva; I. Bókony. HOLLÓORRCSONT — os coracoideum.* HOLT ÁG — általánosan — a folyók mellékágai, a melyek az anynmedcrtől el vannak választva. Kitűnő halászó helyek. HOI.T víz — általánosan — álló víz, melyben csak a keményéletíí hal tenyészik HOMLOKAI.i.Ású — a szem, mikor nagyon a homlokrészre van tolva." HOMLOKCSONT — os frontale.* HÓNALJSZÁRNY — Balaton-Füred — p. thoracica. HÓNAI.JÚSZÓSZÁRNY — pinna thoracica.* HOPORTSOSSÁG — Máttyus — a tokfélék vértsorainak fűrészessége. HORGAD — Mátyusnál —a lazaczról szólva — nála Salmo — a hím állkapcsának kampóssága = Hackenlachs. HORGADÁS — Miskolc^ Gáspár — a lyra halról szólva «Annakfelette ha ez a Hal szívóivá az aërbe fel-függesztetik az ő farkának meghorgadásával alkalmasint megmutatja, honnét s melly felől kelljen a széltől tartani » = horogformára görbülni. HORGASFA — H. O. — a melyre a halvedreket akasztották, hogy vállra vehessék.* HORGÁSZ — Komárom — a horoggal halászó halász ; különben általánosan így. HORGÁSZNI — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — venari pisces. HORGÁSZÓ — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — hamiota. HORGOS — Latorc^a menten — 1. Felvágó. HORGOS VÉG, a kosztos horog inának az a vége, a melyhez a horog kötve van.* HOROG — általánosan — leginkább vasból — a kasza fokából készült halászszerszám. HOROG — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — hamus. HOROGBAN — Komárom — «a fenékhorgon minden tizedik horogba/; van egy horogkovées», tehát minden io-dik horog után egy böncső. HOROGDERÉK — Szeged — annyi mint horogín ; erősebb fonal, a melyre a horgok a peklénél vagy patonynál fogva felköttetnek ; 1. Horogpalló is. HOROGGAL VALÓ JFGESHALÁSZAT, a melyet horoggal a jég alatt űznek.* HOKOG HAJTOVÁNY, a horog görbülése.* HOROG-ÍN — Szentes, körösi halászok — a horog erősebb zsinege ; 1. Horogderék és Palló is. HOROGKÓVÉCS — Komárom — I. Böncső. HOROGMADZAG — Kopácsi — I. pékle, patony. cserke, talpalló. HOROGNYEL — Miskolcz — 1- Koszt. HOROGPALLÓ — Szeged — lásd Horogderék. HOROGRA CSALNI — általánosan — a halat a horogra tűzött kedves eledelével csábítani, hogy rajta veszszen. HOROGRA VALÓ — Tihany — a német «Köder», I. Csali, Pélle. HOROGROSTA — Komárom — hálós fenekű rosta, a melyre a fenékhorgot kirakják, kivetésre elrendezik. HOROGSZERSZÁM — Szeged — kihúzó fedelű kis láda, a melyben a feles horgot, az élesítő reszelőt tartják. HOROGTÁBLA — Szeged — 1. Intábla. HOROGZSINEG — Miskolcz — I. Horogín, Horogderék, Horogpalló, Palló. HOSSZÚKESZEG — T. Sz- Nátlv — Szeged. Pelecus eultratus L. öreg. Hosszú KECZE — Csongrád — a hosszúfarkú, tükörháló nélkül való, farkalós kecze. HOSSZÚSÁG — általánosan — a kerítő hálóknál, tehát öreg-, kecsege- stb. hálónál, a két apacs közötti terjedelem. HOGY — AlgyS — a hálótű orra. HÖGYÖSKECZE — Szeged — I. Hosszúkecze. Hú ! — Komárom — halászkiáltás, melyre a laptáros kiereszti a hálót. HUGYGYÓ — anus.*> HUGYGYÓ — Kopácsi. Komárom — a hal végbelének a nyílása (anus). HUGYGYÓKA — Szeged — I. Hugygyó. H UJA ! — Balaton-Füred — «állj!» HUJA! — Szeged — jel, hogy a háló ki van hányva, mire a peczkes legény beakasztia a peczket. HUKÓ — Miiterpacher — Salmo Hucho LIN. HULLÁMZÓ víz — általánosan — a tavakon a szél nyomása alatt mozgó víz, a meddig még nem habzik, I. Habzó víz. HUROKVETŐ HALÁSZ, a csapóhurokkal járó.* HUROKVETŐ HALÁSZAT, a mely a csapóhurokkal jár.*