Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

Go BOLY — P. K. — Gobio fluviatilis Cuv. Erdélyi vizekből. BIELZ A. szerint «Görgose», alkalmasint tollhibából. Gócz — H. O. — Aspro Zingel L. Szeged. GOMB — Kis-Majtény—az evezőnél: 1, Bódé stb. GORCZ — Bodrogköz — Goroncz, Korcz. GORDA — H. O. — Pclccus cultmtus L. Komárom. GORONCZ — Ecsedi láp, északi rész — apró, szilárd szigetek a lápon. Egyéb tekintetben 1. Korcz. GORZSA — Bodrogköz, jég alatt való halászat — fából való, patkószeges csáklya, a vezér, hajtólécz, rohony hajtására ; I. Csáklya. GŐBE — Csik, Gyergyó. Udvarhely, Háromszék — a viz vájta mélyedés ; a pisztráng tartózkodási helye ; innen gübű, gübú'lő : a rúd ; gübíílni : a gübú'vel a gőbében a pisztrángot zavarni, hálóba kergetni. GÓBIUL — P. K. — Gobio fluviatilis Cuv. GÖBŐ — Háromszék — I. Göbe ; ritkábban GÖCZE — H. O. — Alburnus lucidus HECK. juv. et Gobio fluviatilis Cuv. \uv. Komárom. GÖDRÖS KENEK — általánosan — a víz fenekéről, mikor kisebb-nagyobb vajasai vannak. Halas hely. GÖMŐHAi. — P. K. a t. Akadémia szótárából — Cobitis barbatula L. GÓNDÉR — H. O. — Leuciscus rutilus L. Sió torkolat és Sió mentén. GÖRBE PADUCZ — Pelecus cultratus L. Erdővidék, Olt mentén. GŐRE HÁLÓ — Baja — I. Gyér háló. GÖRGÉCSE — szerzőknél — Gobio fluviatilis Cuv. azonban semmi kétség, hogy változataival együtt, mint : görgécse, görgőcse, görgőcsehal azonos a dörgécse, dörgicse stb. tehát Acerina cemua L. GÖRGicsE — 1. Görgécse. GÖRGŐCSE — 1. Görgécse. GÖRGŐCSEHAL — I. Görgécse. GŐTEHALAK — szervezetök szerint a kétéletű állatokhoz közeledő, tehát átmeneti halalakok: ilyenek a Ceratodus Forsten, a Lepidosiren paradoxa és a Protopterus annectens.* GRÚZ — H. O. — Gobio fluviatilis Cuv. Nyilván a tót «Hruz» (PETÉNYI jegyzeteiben Zólyom és Túrócz megyében így neve zik), BodrogközGULÚZ — H. O. — Gobio vulgaris Cuv. Ipoly-Nritra (palócz), 1. Grúz. GURGULYA — Hegykő — seggikő, a Fertőn dívó gyalmon. GLSZA-KECZE — Csongrád — 1. Kusza-Kecze Gúzs — általánosan — az a hurok, a melybe az evezőt beakasztják ; néha kötéldarab, néha vesszőből való. GÚZSEVEDZŐ — Keszthely — I. Dal. GÜBBENŐS FENÉK — Székelyföld — váratlanul gödrös, kivált ha a viz különben nem mély: I. Gübe, Göbe stb.* GÜBE — T. Sz- — I. Gőbe állítólag Csíkszék. GŰBŐ — Udvarhely — I. Gőbe ; igen ritkán így is. GÜBŰ — B. Szabó Dávid, T. Sz- — I. Botló. GÜBŰ-JUK — Sepsi-Uzon — lék, a melyen a gübűt bedugva, a halat kergetik ; 1. Botló stb. GÜBŰLNI — Erdővidék, Olt mentén — I. Botlólni. GYALÁZKA — Velencze — kurta nyélre, könyökirányba erősített kaszadarab, a csapások tisztítására ; I. Kaszúr, Tókasza. GYALMÁSZ — Székely/öld — a ki gyalomhálóval halászik. GYALMÁSZNI — Székelyföld — a gyalomhálóval halászni. GYALMOLNI — Bodrogköz — a gyalommal halászni. GYALMOSTÓ — B. Szabó Dávid — I. Gyalom alatt. GYAI.MOT VETNI — Bodrogköz — a gyalommal halászni ; a «hálót vetni» értelmében. GYALOGHÁLÓ — Balaton — két embernek való húzóháló, melylyel a szélvízben kifelé halásznak, I. Kerítő. GYALOG HALELADÓ — Tihany — a halászbokornak az a tagja, a ki gyalog járva, leginkább helyben s a legközelebbi szomszédságban adja el a kifogott halat. GYALMOZNI — Körös-Tarcsa —a gyalomhálóval halászni. GYALOGORSÓ — Szentes, körösi halászok — egyszerű orsó, az egyszerű fonal megfő-