Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
/ FERTÁLYBÓNÉ— Tis;a, Abád-S;alók — I. Kerítő. FERTŐ — általánosan — kivált tavas helyeken oly pontok, a hol a víz csak néha üti fel magát és süppedéket alkot. FERTŐ — Hegykő — így nevezik azt az ingoványt, mely a leapadt víz helyén marad. FERTŐ-VEJSZE, a Fertőtó magyarságánál dívó vejsze, I. Kürtő.* FÉSŰSHAI. — H. O. — Perca fluinatilis L. Torna, Torna vize. FÉSŰSSZÁRNYÚ HALAK — Acanthopteri, mint alrend.* FESZÍTŐ — Erdővidék. Olt mentén — a seb háló ágas peczke. FESZÍTŐ ÉK — agyalázka pengéjének a nyélbe való megerősítésére szolgál.* FESZÍTŐ PECZEK, az ollóhálón, a peczektől való megkülönböztetésül.* FEU — a régi okiratokban — pld. : Homfeu, Kapusfeu. egyértelmű vele a mai Balatonfő. Tó feje, háta v. dereka, feneke (Balaton fenék; = tó felső, középső, alsó része ; különben a vejsze halászatnál is, I. Fej. FIASÍTANI — Tápé — pld. a harcsáról. «az egyik ereszti az ikrát, a másik a tejet»; tehát termékenyítés. FIGYELMEZŐ — Egyhá^as-OLíh/alu — a tollashorgon a középső két toll, a vezetőnél kisebb, a bckapónál nagyobb ; ez a víz színén úszik s állítólag figyelmezteti a pisztrángot; reám a költött szerszám benyomását tette. FIÓKGYÉKÉNY — Balaton-Fiired — póta, a fattyúpara értelmében ; I. azt. FIRIS — Grossinger — Phoxinus laevis AG. FISÉR — általánosan — halkereskedő, ki a fogott halat nagyban vásárolja ; ilyen alkalmazásban: «a halászok várják a fiséri »; — világos jele annak, hogy a magyar halászott, a német kereskedett. Komárom régi jegyzőkönyveiben is meg van különböztetve a halász a «phisértol.» Piú — Nagy-Dobrony — minden fajszerint megkülönböztethető ifjú hal, pld. : harcsafiú, potykafiú, jázfiú stb. Pi Zls — Kenessey — Petromyzon fluinatilis L. nyilván GROSSiNGER-ből vette, 1. Firis. FLOH — Baja — I. Pirity- v. Kerítőháló. FOGACSOS FOGAK — dentés préhensiles.* FOGACSOS HALPÉNZEK — squama; ctenoid*. * FOGASHOROG — Keszthely — legkisebb fajta ; a horog ina jo-40 öles, rajta cserkére kötve 100—120 horog, leginkább apró SÜgérrel felhalazva. Most már tilos. FOGAS SÜLLŐ, Lucioperca Sandra Cuv.* FOGAS — K. a Balaton egész környékén — Lucioperca Sandra C. V. súly szerint i'/a kg.-tól fölfelé; a kisebb példányokra nézve, I. Süllő. FOGÓSZÁK — Budapest - I. Szák. FOGOTT — Bódva mentén — a szigony, azaz : belevágott a halba. FOGÓVÉG — H. O. — a szigony nyelének az a része, a melyet a halász sújtáskor a kezében tart. FOGÓ VÉG, a kosztos horog kosztján a vastagabb vég, a melyet a horgász a kezében tart.* FOGÓVÉG — Szeged — 1. Külső Csapó. FOGÓVÖRCSÖK — a rokolyaháló szélén levő táska, a varsa vörcsökétől való megkülönböztetés végett így.* FOGYASZTANI — általánosan — a szemet a varsa vagy zsákalakú hálók kötésénél : a vörcsök vagy fark felé kevesbíteni. FOK — ij22-ben — stagnum unacum duobus introitis (sic) aque vulgariter fok vocata». Egyesülő vizek földköze, innen a mai Gyevifok (Algyő mellett), Siófok (Balaton) stb. rendesen jó halászóhelyek ; számtalan halásztanya név járuléka. FOKHÁLÓ — Algyő, őshalászat — gyékényes gyalom ; I. Gyalom. FOLÓCZ — Hegykő — nyilván a német «Floss» után a para, pálha stb. ; lásd azokat. FOLYÁS — Dereden — a tavaszkor duzzadó lápok folyós erei, hol a csuka és ezompó él és tapogatóval fogható. FOLYÓ — általánosan, nagy vagy nagyobb folyóvíz. FOLYÓMENET — Bódva — a folyó főiránya. FOLYÓS víz — Szeged — az, a mely a partot rongálja. A ponty tartózkodásáról szólva «a ponty a legfolyósabb szirtokon jár. hol a földmorzsát legeli » ; 1. Szirt, Legelni. FOLYÓVÍZI ORSÓHAL — Tóth Pál — BONNET fordítása, Petromyzon fluviatilis L. FOLYÓ víz HALA — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — piscis fiuvialis, fluviatilis.
