Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
mesterséges tó mellett — nyilván a czége szótól ered ; I. Czége. CZÉGE — Nagy-Bereg — erős husángokból való rekesztés, melylyel a Borzsa folyót átfogják, közepén van egy nyilas, a«kapu», a melybe a gamzsahálót beállítják. Ez magyarázza meg a következő régi szavakat : Czege. Seyge, Szegye, Zeege, Zegye és Zeyge ; lásd azokat. CZIFRA KÖLÖNTE, CottltS pOCCilCplíS HECK.* CZIGÁNYHAL — P. K. — H. O. - Tinea vulgaris Cuv. Nem annyira a szín sötétségéről, mint inkább onnan, hogy húsa nein épen jó : «cziganynak való ; töri magát utána. » CZÉGÉNY — falu Szatmárban — I. Czége. CZÉKLE — Janua 1729 — tendicula, madárfogó, I. Czége. CZEKLE — S?. Molnár Albert — I. Czége. CZÉKORSÓ — Tihany — minden bokornak megvan a ládája, bötsülevele és czékorsója ; itt 9 itezés, Keszthelyen 14 itezés. A korsók feliratosak. CZÉLA — Balaton, őshalászat — a gyékény és öregháló húzókötelén, a bőtökön innen és túl befűzött posztódarabkák : jelek a húzás egyenletességének biztosítására ; I. Bőtök. CZÉMESTER — Keszthely — a halásztársulat feje. CZÉRNAVARSA — Székelyföld — I. Szárnyasvarsa. CZET HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. század — cetus, cete ; az akkori értelemben még hal. CZET HAL AROS — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — cetarius ; 1. Czet hal. CZIBAK — Szeged — I. Csök. CZIBÉK — Balaton — villás bot, nyele végén lánczczal és hámmal. Kötélhúzó szerszám ; de arra is használják, hogy büntessenek ; I. Czibékvágás. Duna és Tisza mentén csak heveder, peczekkel, melyet a kötélre csavarnak. CZIBÉKVÁGÁS — Tihany — büntetés ; a halászt, ki az articulus ellen vét, lefogják s a czibék villájával 5—6-szor rávágnak az ülepére. Tihanyban most is dívik. CZIGONY — Grossinger — «Tzigon» I. Szigony. Doroszlón — Bácsmegye — még ma is «Czigony». CZIKLEND — Körös-Tarcsa — az evedző beakasztására való peczkes szíjhurok ; keczézéskor használják, I. Cziklendeni. CZIKLENDENI — Körös-Tarcsa — kavarva, tartóztatva evedzeni, kivált keczézéskor ; Szegeden : 1. iklandani ; Komáromban : 1. csiválni. CZIKLON — Komárom — I. Cziklend. CZIKLONY — Csongrád — 1. Cziklon, Cziklend. CZIKLONYOZNI — Csongrád — 1. Cziklendeni, iklandani. Cz ÍM BORASÁG — Bodrogköz — 1. Bokor, Felekezet, Kötés. CZIMÉR — Tihany — nagyobb nádüstök. CZINGLI — H. O. Aspro Zingel Cuv. L. S^Cged és Duna m. a Buczótól pontosan megkülönböztetve. CZOMPÓ — Tinea, I. Nyálkás Czompó.* CZOMPÓ — K. — Tinea vulgaris Cuv. OALGÓczi-nál (1622) megvan. CZOMPÓ — Janua 1729 — Tinea vulgaris. CZOMPÓ — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — Tenca. teucha, tincha. Az Orbis pictus (1708.) is így adja. CZOMPÓKHAL — H. O. Scardinius erythrophthalmus BON. Bódva mentén : tavakból való rezes példányok. CZÖTKÉNY — Tápé, őshalászat — a párának egy neme ; I. Czötkényszár CZÖTKÉNYPARA — cz. póta helyett.* CZÖTKÉNYSZÁR — Tápé, őshalászat — a miből a marázsa-, mét- és eresztőháló úszója készül; különben az Euphorbia palustris L., farkasfű, mely a tápéi mocsaras helyeken erős botvastagság mellett 2 méter magasságra, sőt azon túl is növekszik. Meghatározta JANKA VICTOR. CZUCZA — Komárom — vastag, hosszú dorong, egyik végén hegyesen vasalva, a hajónak a parthoz való hirtelen rögzítésére szolgai ; rendesen őrfának is használják. CZÜŐKÖR - Hegykő — halászszatyor. CZUŐKŐRFA — Hegykő — lőcsalakú és erejű fa, a melyen a halakkal megtöltött halászszatyrot a vállukon viszik. D DAL — B. S^abó Dávid — « evező lapât», A magyar halász az evedző lapátos részét
