Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal és a tudomány

maga is csak kérdőjelekkel haladott korszakról korszakra, hogy a csodálatos gőtehalak eredetét inkább kieszelje, mint kimutassa — úgy sejtjük, hogy a gőtehalak valamikor a szilúr-korszakban a vértes halaktól ágazódtak el, hogy ama csodás alakú « tengeri sárkányokon* a halisauriákon át, a melyek a kréta korszakában már kivesztek, összekössék a halakat a kétéletű állatokkal, tehát igazi gőtékkel, továbbá a gyíkokkal, kígyókkal stb. Ezeknél a gőtehalaknál már tüdővel valólélekzés is jelentkezik, az úszószárnyak láthatólag lábszerű végtagokká fejlődnek, a szájban csúcssoros foglemezek vagy lemezfogak foglalnak helyet. A legnevezetesebb ezek között az 1870-ben Ausztráliában fölfedezett, FORSTER nevére keresztelt, 2 méterig növekedő Ceratodus. Forsten, Kreíft., az ausztráljaik « baramundá»-ja, magyarul kifejezve pedig a FoRSTER-féle szarufogú gőtehal, mely egészen héjas, felűl-alúl úszó sörénybe átmenő, 285. ábra. A gőtehal. tehát sörényszárnyú kormányúszóval, kolonczszerű, héjjas úszószárnyakkal, vagy már inkább csőkös lábakkal (285. ábra). Ez az alak kiválóan reámutat a triász és jura-korszakra, a melyből számos oly lemezfog ismeretes, mely a baramundáénak megfelel. Ezen a réven került erre az élő alakra az AGASsiz-féle kihalt Ceratodusok neve is. Vannak futó vázolások, melyek nem bírnak több értékkel, mint egy földabrosz, a melyen, a négy világtájat szem előtt tartva, valamely pont iránt tájékozódhatunk ; az az ezernyi ezer tárgy és változat, a mely az illető földdarabon a természetben megvan, azon az abroszon nem látható; de ez jobb is így, mert szemünket nem vonja el, nem zavarja meg a részlet, reávethetjük egész figyelmünket a fődologra, a tájékozásra. Ilyen ez a vázlat is. Meghatározhatjuk a halak helyét a gerinczes