Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A magyar édesvizekben élő halak rendszeres átnézése - A fajok leírása

Ivik : néha már februárius végén ; rendes ideje május és június. Fogása: Mint a víz fenekét szerető hal, leginkább mély járású hálóba kerül ; a fenékhorogra gyakran ráakad ; a halászság a jó hal közé sorolja. A rózsás márna kiválóan folyóbeli hal s tavakban csak betévedett vendég, szereti a sebesebb folyású, mély vizet, hol a fenékről szedegeti táplálékát, mely rovarokból, halivadékból és különösen bomlásnak indult szerves anyagokból áll, ezért oly pontokon, a hol a folyóba, patakba szennyvizek ömlenek, rendesen található; némelyek szerint télen át partlyukakban nyugovót tart. Sebes mozgású, ügyes hal, melynek horgászata nagy körültekintést követel, a mennyiben a csalit a fenékről szedi s a horgot csak ritkán falja be. Nálunk a Dunában 4—c kilóig növekedik ; PETÉNYI 7 kilón felül valókat is említ. Húsa, kivált a folyó tisztább helyeiről való-é rózsaszínes és jóizű ; a piaczon a keresettebb halak közé tartozik. Elterjedés. HECKEL Szebenből, Brassóból a Zalából említi; PETÉNYI a Dunából, a Vágból, a Tiszából, a Garam, Poprád, Mura, Besztercze és felső Sajó folyásából jegyezte fel ; én a Balatonból (Nemz. Múzeum), a Berettyó, Bódva, Borzsa, Dráva, Ipoly, Körös, Küküllő, Latorcza, Olt, Rába, alsó Sajó, Szamos és Zagyva folyókból s a Szernye folyós helyeiről ismerem. A PETÉNYI MÁRNA. Barbus Petényi, HECKEL. Ill tibia n, Főj egyei : négy bajusz; a hátsörényúszóban nincsen fogacsos bognártüske ; a fej töve és ehhez képest a hát eleje szélesedő ; a test nyúlánk : az alsósörényúszó és a kormányúszó magas, illetőleg hosszú. Sugár-ata: HS 3/8: HO 1/16, AS 3/5 stb. OP 50—52, FA majdnem 4, a kormányúszó nélkül. A rózsás márnától a tompább orr, kevésbbé húsos ajkak, szélesedő fej és a fogacsos bognártüske hijával különbözik, azonkívül állandóan kisebb hal, mely 20 cmnél nem igen nő hosszabbra. A test a hát-