Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A magyar édesvizekben élő halak rendszeres átnézése - A fajok leírása

ges széles kárásznak változata. Itt csak azért foglal helyet, mert JEITTELES Magyarország felső részeiből felsorolta. A NYÁLKAS CZOMPÓ. Tinea vulgaris, CUVIER. III tábla, 10. Főjegyei: a szájzugban kicsinyke bajusz; a héj pénzei igen aprók; valamennyi úszója húsos, kerekszabású ; a hátsörény csak 8—9 sugárral. Sugárjata: HS 4/8—9; H.O. 1/15 —17; HA. 2/8—9; AS4/6—7OP. 100-nál is több; FA y/

4

—4-ig, a kormányúszóval együtt. A test zömökebb, nem nagyon lapított; a kis száj kissé torokfelé nyiló, a fark aránylag szélesedő. A hátsörényúszó közelebb áll a fark végéhez, mint az orrhoz, vége előtte áll az alsósörényúszó kezdetének ; első sugara igen rövid, mintegy a másodiknak tövét erősíti. A héj pénzei aprók, hosszúkások és igen vékonyak, majdnem hártyaszerűek ; a fejre nem terjedve, átmennek a kormányúszó tövére. Az egész test vastagon nyálkás. Szín szerint a tartózkodáshoz képest igen változó ; álló, mocsaras vizekben az egész hal zöldesen fekete, alig hogy a hasa kissé világosodó ; elevenebb vizekben az oldalak sárgarezesen áttetszők ; folyókban az oldalak színjátéka gyönyörű, a gyöngyházkagylóéra emlékeztető, legtüzesebb az arany és zöldes ragyogású ; . ez szolgált okúi arra, hogy CUVIER és AGASSIZ ezt a változatot külön fajnak nézték s az előbbi T. aurata, az utóbbi T. chrysitis var. aurata név alatt írta le. lvik: májustól néha augusztusig is. Fogása: tóságokban a kárászszal együtt a varsahalászat tárgya; folyókban a hálók véletlen járuléka. A nyálkás czompó leginkább tavakban és mocsarakban terem ; szereti a csendes, iszapos fenekű vizet, a hol, az iszapot túrva, rovarokkal és korhadó növényrészekkel él; a vizek fenekét csak ivás idején hagyogatja el ; télen át az iszapban megfekszik s téli nyugovót tart. Nálunk egy kilóig növekedik ; azon felül ritkán.