Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
III. Természethistória - A magyar édesvizekben élő halak rendszeres átnézése - A fajok leírása
hol pedig megvan, ott egyenetlen, sokszor igen nagy pénzekből alakúi : az oldalvonalat képzők rendesen sorakozottak, azon alul és felül mindenféle fejlődésűek és rendetlenül állanak. Ez a BLOCH-IÓI leírt «Cyprinus rex Cyprinorum»; AGASSIZ «Cyprinus Carpio macrolepidotus» néven írta le. A csupas^ ponty. Minden bizonynyal a tükröstől ered akként, hogy vénségére az amúgy is rosszul legyökerezett pénzek kihullanak s a hal egészen meztelenné válik; ez azután a «Cyprinus carpio nudus, vei alepidotus Ag. » Ezek a fajták tavakban keletkeznek és átöröklés útján tovább szaporodnak !S. Keverek fajok : A pontykáras; (Cyprinus acuminatus HECKEU. Toságainkban,. különösen a Balaton, Fertő és Velencze tavában, ritkábban bár, de megterem az a keverékfaj, mely a tőpontytól és a kárásztól ered s pontykárász akkor, ha inkábba pontynak jegyeit viseli magán. HECKEL új fajnak nézte s le is irta ; főjegyei a következők : a test magassága 2*/ A egészen 2 3 / 4-szer fordul meg a hosszaságban; a fej nyújtottabb, hegyesedő; a homlokvonal kissé homorú, a hát a sörényúszóig majdnem egyenes vonalban vagy igen lapos ívben emelkedik. » Ez a keverékfaj bajuszos s főképen ezért inkább pontyjellemíí. A káras\ponty (Carpio Kollarii HECKEL;épen megfordítva, inkább a kárász jegyeit viseli magán ; legelőször a Fertőből került leírásra s HECKEL így jellemezte: «a test lapított, magas; magassága közel 2'/ 2-szer fordul meg a hosszúságban; a hátvonal nagyon domború; a bajuszok nagyon rövidek. » Ennél a keverékfajnál a torokfogak is közelebb állanak a kárász torokfogaihoz, s koronájuk nem őrlő, hanem kehelyszerű. A mi halásznépünk ezeket a keverékfajokat már régi időből ismeri, találóan megnevezi és tudja eredetöket is, t. i. hogy úgy keletkeznek, a mint a hím ponty a kárász ikráját, vagy megfordítva a hím kárász a ponty ikráját termékenyíti meg. E kitérés után lássuk a tőponty életmódját. A tőponty a lassú folyású, egyáltalában csendes, iszapos fenekű vizet kedveli, hol az iszapot — tótágasba állva — túrja s kikeresi táplálékát, mely rovarokból, csigákból, férgekből, de növényekből, különösen azoknak
