Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

I. Történeti rész - II. A magyar halászat múltja

De vegyünk néhány példát a régi időből. Gara Miklós nádor* Sikátornál, a Laak birtokon a következő állítólagos halastavakat sorolja elő: «Ferrekes, Huszyner, Rygou, Malumszeg, Keteszteulche, Kerekthou, Korlathfoka, Kovachfoka, Gykenus, Elewyztekeres, Akathaszegfoka», nyilván: Fenekes, Hoszúér, Rigó, Malomszeg, Kereszttelke, Kerektó, Korlátfoka, Kovácsfoka, Gyékényes, Élőviztekerő, Akadószeg foka. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy az a határ alig birta volna el a tavak ilyen sokaságát; de vize elbirhatott még ennél sokkal több halásztanya nevet. És hogy itt tanyákról van szó, erre reáutal az « Elő viztekero» örvény, mely mindig külön tanya, mert jó halashely; a « Kovacsfoka», « Korlátfoka », melyre rámutat a Dráva Létfoka-tanya; sőt még a « Kerektö» sem zavar, mert a magyar halász a folyónak igen lassú folyását is tónak mondja, mint a Dráva menti Szarvasitó-tanya, Borbaitó-tanya világosan bizonyítja. És fel lehetne vetni azt is, vájjon a régi okiratok betú'zése mindig helyes volt-e : Vájjon a sok »lauo» nem «tana»-e? íme egy sorozat: Ecetoua (1075-ben), Olphatoua (1261-ben), Destoua (u. ai, Opataua (1322-ben), Bortaua (1344-ben), vájjon ezek nem tana-nak olvasandók-e : És vájjon nem halásztanyára mutatnak-e ezek az állítólagos halastavak : Huzetony (1193-ban) Húzó- vagy Hosszútanya —ez mais van a Velenczei tavon —, Penteletonyája, Zalktonyája (1414-ben) egészen világosak ; végre Nagzaton, Kisszáton (1427-ben), ime Komáromban Keszizátony tanya. Még közelebb jutunk a dolog velejéhez az Eszterházyaknak egy, a WH. századból eredő töredékes osztozkodási okirata alapján, mely a Duna halászatáról is szól, még pedig így: « Három igen jó tanya vagyon és több helyeken is, kiket CSONTOS ISTVÁN szokott meghbérelni két Persiai szőnyeghben és hat mázsa Vizában. » Tehát a bérlet tanya szerint is történt. És hogy itt nem halászkunyhóról, hanem egyes pontokról van szó, a melyeken a hálót ki lehetett vetni s a melyek külön-külön névvel • Cod. Dipl. IX. ft, p. 249—265.