Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

I. Történeti rész - II. A magyar halászat múltja

múlik legnagyobb részben a magyar halászat valódi történetének megírása ; és igaz, hogy evvel eddig történetíró nem is foglalkozott. E szavakat nem kicsinylés, nem hivalkodás adja tollamra. Hivalkodnám, ha csak valamiképen éreztetném is. hogy immár én írom meg azt a történetet. Jól tudom én, hogy két évi kutatással a magyar népies halászat jelenét nem merítettem ki ; jól tudom, hogy a mohácsi vész, részben a reformáczió is, a réti halászat eltünedezése sokat temetett el halászban, szerszámjában, szókincsében, szokásában —• tehát ismerem tudásom hézagos voltát. Tisztelettel és hálával viseltetem azok iránt, a kik odaadással és jóhiszemüleg adatot halmoztak adatra, mert evvel módot nyújtottak nekem az egybevetésre és az alap megszilárdítására. Nekem vállalkozásomban a következő irány ajánlkozik : jóhiszemmel elfogadom, a mit a történetírók adatban nyújtanak s a halászat történetírásához egy új elemmel, az élő munka, élő szó és élő szokás elemével járulok, a melyről hiszem, hogy nem egy tekintetben tisztázó lesz s megkönnyíti azoknak munkáját, a kik majdan több és jobb eszközzel foghatnak a szép feladat végleges megoldásához. Evvel a munkafelosztás elvének eleget teszek : egyébre nem is törekszem. Lehet valakinek hite — és, vérmérséklete szerint, nemzeti büszkesége — föltenni, hogy Árpád hadaiban az ember szálanként lóra termett hős volt, oldalán görbe karddal, vállán párduczkaczagánynyal, érczsisakján lengő kócsagtollal — szívében hadakozási és örökös kalandvágygyal, mely folyton arra sarkalta, hogy szomszédjára rontson, prédát ejtsen, ezt párduczbőrön végig nyúlva eltivornyázza s közben új prédajárásokon törje a fejét. A magyarság hősiességét elismeri minden történeti kútforrás; de hogy az az örökös hősködés, a melyben irodalmunk és képzőművészetünk oly nagyon gyönyörködik, túlságos és nagyon egyoldalú, az bizonyos. Ez az egyoldalúság onnan ered, hogy a magyar történetírás, mint sok más nemzeté is — a legújabb időkig középkori nyomokon járt. Sokat foglalkozott csatáknak leírásával, királyok, vezérek dicsőségének — gyalázatának fürkészésével. A múlt oly színt öltött a jelen sze-