Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

Uram, barátom! Ha valaki, úgy Ön az, a ki ismeri hányt-vetett életem legfőbb vágyát. Magyar könyvet írni, olyat, a melynek tárgya igazán a magyarság életéből van mentve, mely a valót ismerteti s e réven tisztázó is: erre vágytam. Virág után törekedtem, mely magyarságlakta vidéken útonútfélen nyilik, ott árasztja illatát, ott bocsátja szellő szárnyára termékenyitő hímporát s ott érleli gyümölcsét is, azt, a mely a nemzetnek mindene, gyönyörűsége, vára — mert valója, igazi szelleme. És a szabad természet virága után vágytam, a mely mellett elhalad a mai kor annyi kutató vándora; elhalad közönyösen.