Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

A KOMÁROMI HALÁSZAT TÖRTENETE. Komárom halászata megérdemli, hogy avatott történetíró kutatásainak külön tárgyává tegye. Komárom halászeleme minden korban erős volt ; Guta és Naszvad községeket bevonva, egész halászó telepet látunk szemünk előtt, mely egész hadjáratot folytat az egykori főhal ellen, mely nem más. mint a viza, a tudomány Acipenser Huso-ja. Nem a mai viza, mely ritka, s ha « mázsás », már bámulat tárgya, hanem a MARSILIUS Danubiusának — a réginek — vizája, a melyre úgy, a mint a Vaskapun és a Kazánszoroson — a Pontustól jöve — benyomult, ezer czége, ezer háló, ezer, vasmacskának is beillő vizahorog várakozott, lesett. MARSILIUS «Huso»-ja, a magyar «örhal» ezer lontot is nyomott — tíz egész mázsát, az t. i., a mely az ős Dunán fölvonúlt ; anyatengerében húsz mázsáig is megnő. A czége, a melylyel fogták — a «captura usonum vulgo Zege* nem vesszőből, nem rohongból, hanem erős karókból való volt, melyek — MARSILIUS szerint — sajátszerű tömkeleget alkottak, a melyekben a betévedt halakat, lurkóval verték agyon mint az ökröket. A vizafogó czégének szerkezete — elég kár — nem maradt reánk; de az a szó: •labyrinthus* eleget mond, hogy óriási — t. i. a hal arányához mért— kürtőt, mely vagy a Tisza-Dráva menti magyar vejszéhez, vagy a Fertő kürtőjéhez lehetett hasonló, föltehessünk. Kámzsahálóval felszerelt czége azért nem lehetett, mert a halat tenger felől, tehát a víz ellenében kellett várnia. Semmi kétség, hogy a legrégibb okiratokban előforduló «captura usonum» egy a «zege» «seyge» és a komáromi «szegjével». Komárom, mint vizafogó hely, a legelső sorban állott s ebben a sorban is talán a legelső volt. A komáromi vizának, mondhatni, történeti jelentősége van; nemcsak a helyi közélet szempontjából, hanem országos tekintetből is. Belevág a hűbéri viszonyokba, mint az ú. n. « köteles halak » elseje; húsával végnyomorba sülyedett hadakat mentett meg s amaz «alazatos könyörgésekben », a melyekkel Komárom városa, már hadi jelentősége miatt is, oly sűrűn fordult Bécsbe. Udvar fényéhez,